Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

Viszont az 1551-ben kiadott ’Fabricatio hominis’ munkásságának csúcsát jelenti,
amely anatómiai, embriológiai és természetfilozófiai munka volt, egyben az első
lengyel anatómiai tankönyv. Művét a következőkrakkói orvosoknak ajánlotta: Piotr z
Poznania, Bartłomiej Sabinka és Marcin Borucki.
Orvosi tanulmányai és későbbi búvárkodásai alatt bukkant Vesalius munkájára és
ennek hiányát érezte a krakkói egyetem oktatásában. Elsősorban tankönyvet, oktatási
segédletet kívánt írni, rámutatni az ó- és középkori szerzők tévedéseire. Munkáját 1549–
1550 telén írta, miközben állandóan kikérte az egyetem neves orvostanárainak
véleményét, ellentétes véleményüket közli is könyvében. Munkája az emberi szervezet
teljes felépítésének, működésének korabeli tökéletes leírása, miközben az ókori és
középkori szakirodalomban való jártasságról tesz tanúbizonyságot. Vesalius
nyomdokain haladva rámutat a tévedésekre, helyreigazítja elődeit és kortársait. Utolsó
fejezetében az embert mint a természet és az élővilág részét ábrázolja. Munkája nyomán
indult meg Krakkóban az anatómia új szemléletűoktatása. Őt ismeri el a lengyel
orvostörténelem Vesalius elsőlengyel követőjének.
A munkájában többször említett Sabinski orvostanár és királyi orvoson keresztül
került kapcsolatba Zsigmond Ágost lengyel király udvarával, ahol ebben az időben – az
erdélyi rendek által lemondásra kényszerített – Izabella és János Zsigmond élt. A
lengyel uralkodó elégedetlen volt unokaöccse nevelésével, így a kiváló pedagógus
hírében állt Novicampianust bízta meg a nevelői feladatok ellátásával, aki Krakkóban és
Varsóban nevelő, egyben a sokat betegeskedőIzabella udvari orvosa lett. Feltehetően ez
olyan feladatokat rótt rá, hogy ebben az időben nem írhatott könyvet, s neve nem
szerepelt az egyetem tanárai között sem.
1556-ban követte az Erdélybe visszahívott Izabellát és János Zsigmondot, és
közel egy évig Kolozsváron tartózkodott. A gyenge testalkatú és sokat betegeskedő
64