Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

orvostársadalomhoz intézett újabb felhívás segített a gyűjtemény sorsán: 1910-ben
kiegészítették a gyógyszerészettörténeti gyűjteménnyel és ideiglenes kiállítási helyet a
kórbonctani intézet épületében nyert, amelynek vezetője Adam Wrzosek, a kórbonctan
rendes tanára és az orvostörténelem előadója lett. Már ekkor az egyetemen működött
Władysław Szumowski, a lengyel orvostörténetírás és kutatás kiemelkedőegyénisége,
az elsővilágháború utáni orvostörténeti oktatás átszervezője. Az elsővilágháború alatt
lényeges intézkedés nem született az orvostörténelem oktatásával kapcsolatban, bár a
múzeumi gyűjteményt állandóan bővítették.
Az első világháború után újjáalakult lengyel állam felsőoktatásának
átszervezésével kapcsolatban rendezték az orvostörténelem előadásának kérdését is: az
orvosképzés tantervébe a kötelezőtárgyak sorába iktatták az orvostörténelmet és
minden egyetemen megszervezték a tanszékét. A krakkói orvostörténeti gyűjtemény,
amelyet Jaworowskiról neveztek el, lett az újjászervezett krakkói Orvostörténeti Intézet
(egyetemi tanszék) múzeuma, amelynek vezetőjévé Władysław Szumowskit nevezték ki
(róla alább részletesebben is szólunk).
c) A lengyel orvostörténész, Adam Wrzosek működése
Adam Wrzosek (1875–1965), a lengyel orvostörténelem-írás kiváló egyénisége,
sokoldalú tevékenysége maradandó emléket hagyott – az orvostörténelmen kívül – a
lengyel orvosképzés újjáalakítása területén is. Wrzosek pályafutása még a három részre
szakított Lengyelországban kezdődött, majd kivette részét az elsővilágháború után
újjászületett lengyel állam egészségügyének és felsőoktatásának kialakításában, de
életművének maradandó szakirodalmi alkotásait 1945 után írta.
1901-től volt a krakkói egyetem kórbonctani intézetének tanársegéde. A
következőesztendőben e tárgykörből magántanári képesítést szerez és éveken át vezeti
157