Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

egyetemeken és a Monarchiához csatolt lengyel területekkel kapcsolatosan – épültek
tovább. Ezek az évtizedek a magyar orvostudomány történetének legfontosabb
időszakát jelentik, hiszen a kiegyezésig terjedőidőszakban terjesztette ki tevékenységét
a pesti orvosi iskola néven emlegetett és Balassa János körül csoportosuló
orvostársaság, amely a neoabszolutizmus évei alatt kidolgozta a magyar orvostudomány
és orvosképzés megújulását jelentőprogramját, előkészítette az egészségügy általános
rendezésének tervét, amely később az 1876. évi közegészségügyi törvényben nyert igazi
formát.
A pesti orvosi iskola tevékenysége az 1867. évi kiegyezés után emelkedett igazi
jelentőségre. Balassa János, Lumniczer Sándor, Korányi Frigyes, Hirschler Ignác és
még sorolni lehetne a neveket, mind-mind a magyar orvostudomány legnagyobb
egyéniségei. Hozzájuk tartozott a legnagyobb és a világon legismertebb magyar orvos
is, Semmelweis Ignác, akinek hatása például Krakkóban is jelentős volt. A pesti
egyetem orvosi karán, majd a kiegyezés után az ország orvosi közigazgatásában
fejtették ki tevékenységüket, s elsősorban nekik köszönhető, hogy a magyar
orvostudomány a századforduló Európa medicinájában meghatározó szerepet játszott.
A magyar orvosi kart – ha nem is olyan nagy arányban – továbbra is jelentős
számú lengyel ifjúság látogatta, a századfordulóig 21 személy kapott Budapesten
orvosdoktori oklevelet, többségük elsősorban Galícia területéről érkezett. A beiratkozott
hallgatók száma megközelítette a nyolcvanat.
A Pest-Budán végzettek a következők voltak: 1850/51: Taffel Lipót, Podgórze
(Galícia); Karol Rechtenberg, Lemberg (Galícia); Listopacki János, Krakkó (Galícia);
1852/53: Kriczner Edward, Oswiencin (Galícia); 1854/55: Chamajdes Phoebus,
Lemberg (Galícia); 1856/57: Wite Władysław, Lemberg (Galícia); 1857/58: Walewski
Fridolin, Krakkó (Galícia); 1859/60: Kremniczki Ferenc (Szepesség); 1861/62:
178