Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

újjászületett lengyel állam oktatásügyi minisztériuma rendezte. Mégis Oettinger
orvostörténeti munkássága nagy jelentőséggel bír, hiszen az első olyan lengyel
orvostörténész, aki rendszerbe foglalta és európai összefüggéseiben tanulmányozta a
lengyel orvostudomány történetét. Oktató munkája és tudományos tevékenysége
jelentős hatást gyakorolt a lengyel orvostörténelem művelőinek következő
nemzedékére.
Az őt követőidőszakban megváltozott az orvostörténelem előadásának rendje:
eltörölték az avatási értekezéseket, a fakultatív tárgyként előadott orvostörténelmet az
elsőévfolyamon heti öt órában oktatták. A hallgatóknak viszont félévenként vizsgát
kellett tenni e tárgyból. Több javaslat hangzott el a régebbi gyakorlat visszaállítására, de
elutasítását a tantervi túlterheléssel indokolták. 186
b) A lengyel orvostörténeti múzeumról
A végleges megoldást a tanszék visszaállítása jelentette volna, hiszen az egyetemi
fizetéssel nem rendelkezett magántanárok nem tudtak foglalkozni a híres orvostörténeti
kézirattárral, a könyvgyűjteménnyel, anyagi nehézségek akadályozták azok fejlesztését.
Pedig a XIX. századi emlékek összegyűjtése sürgetőfeladatként állt a krakkói orvosi
kar előtt. Ezért is kezdeményezte Walery Jaworowski (1849–1924), a belgyógyászat
tanára a lengyel orvostörténeti emlékek összegyűjtését és e célra külön múzeum
felállítását.
Jaworowski 1900. április 27-én tette közzé felhívását és kezdeményezése nem
volt eredménytelen: 1903-ban megjelent közlemény szerint a krakkói Orvostörténeti
Múzeum – az egyetemi gyűjteménytől függetlenül – 1222 kézirattal és 1769 db tárggyal
rendelkezett, amelyet ideiglenesen saját klinikáján tárolt. Két év múlva az állomány
háromszorosára növekedett és komoly raktározási gondokkal küzdött. Az
186 Wachholz id. műve
156