Download (763Kb) - REAL-d - Magyar
Download (763Kb) - REAL-d - Magyar
Download (763Kb) - REAL-d - Magyar
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
5. Orvosi kapcsolataink a XVII–XVIII. században és a<br />
Rákóczi-szabadságharc egészségügyének néhány lengyel vonatkozása<br />
A XVI. század végétől, elsősorban Báthori István lengyel király (1586) halálát követő<br />
évtizedektől jelentősen csökkentek és átformálódtak a magyar–lengyel orvosi<br />
kapcsolatok. Okát nemcsak a történeti magyar állam három részre történt szakadásában,<br />
a külpolitikai körülmények megváltozásában, hanem a reformáció következtében<br />
felekezeti alapon erősen széttagolt magyar diákság külhoni tanulmányi helyeinek<br />
megváltozásában kell keresnünk. A középkori magyar–lengyel orvosi kapcsolatokat<br />
elsősorban a közös uralkodók (Anjouk és Jagellók), a királyi udvarok és a magyar<br />
ifjúság krakkói tanulmányai hívták életre. Ezek hatására vált kölcsönössé a magyar és a<br />
lengyel orvosoknak a másik országban való gyakorlata. Ez a kapcsolati forma az erdélyi<br />
fejedelemség történetének elsőszakaszában is tovább élt, majd Báthori István lengyel<br />
királysága is több magyar orvos és sebész lengyelországi működését segítette elő.<br />
Annak ellenére, hogy a két nép rokonszenve a későbbiekben sem csökkent, mégis a<br />
XVII. század elejétől orvosi kapcsolataiknak új, bár szerényebb formái alakultak ki.<br />
A reformáció szelleme a krakkói egyetemet sem kerülte el, de a vallási<br />
villongások lecsitulása után a lengyel egyetem katolikus intézményi jellegűmaradt, így<br />
nem jelenthetett vonzerőt a magyar protestáns ifjaknak, akik elsősorban a német<br />
egyetemeken szereztek tudást és képesítést, az oktatás színvonalának hanyatlása pedig a<br />
tanulni vágyó fiatal magyar katolikusokat tartotta távol Krakkótól. A magyar–lengyel<br />
diákkapcsolatok az itáliai egyetemeken éltek tovább, bár nem szabad figyelmen kívül<br />
hagynunk sem Bécset, sem a németalföldi egyetemeket. Közös egyetemi nemzeteket és<br />
kollégiumokat tartottak fenn, támogatták egymást a tisztségviselők megválasztásában,<br />
később pedig – a diákévekben kötődött barátságok következtében – a szomszédos<br />
országban biztosítottak egymásnak orvosi gyakorlatot. E vonatkozásban jelentős a<br />
90