Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

azonban feltehetően valamelyik olaszországi egyetemen tanulhatta. Pestiskönyvében
elsősorban a járvány elleni védekezéssel kapcsolatos főbb tennivalókat fogalmazza
meg.
Pauschnerről a következőkonkrét hírünk már Nagyszebenből van, ahol őt az
ottani hivatalos városi feljegyzések szerint 1528-ban – élete végéig szóló megbízással –
mint „physicus”-t alkalmazta a város. 67 Pauschner nagyszebeni alkalmaztatása
feltehetően azokra az élénk és régi kapcsolatokra vezethetők vissza, amelyek a szepesi
városokat éppen Nagyszebennel kötötték össze.
A Magyarország gyógyvizeiről szóló elsőmunka szerzője, Wernher György,
Krakkó neveltje
A magyar orvosok és természettudósok mindig sokat foglalkoztak fürdőtannal és a
gyógyforrásokkal. E téren nagyon becses munkát írt Wernher György (meghalt 1567-
ben), aki Lengyelországban tanult, de nem az orvosi karon. Az egyetemre az 1514/15-ös
tanév őszi félévében iratkozott be. 1519-ben a szabad művészetek babérkoszorúsa lett,
aztán Kassán és Eperjesen működött mint tanító, végül várkapitány lett: Sáros vármegye
és Eperjes várkapitánya. Költeményeket is írt latin nyelven. Leányát, Sabinát, Tectander
(Zimmermann) József krakkói orvos vette feleségül, erről korábban már szóltunk.
Wernher műve, amely az elsőmagyar szerzőáltal írt balneológiai munka, a
következőcímet viseli: ’Hypomnemation de admirandis Hungariae aquis’. Kötete első
kiadásban Bázelben jelent meg 1549-ben, ezt követően Bécsben adták ki 1551-ben, és
még számos kiadásáról tudunk. Wernher ebben ismerteti a magyarországi
gyógyforrásokat, nevezetesen: a budai, pöstyéni, trencsénteplici, bajmóci, stubnyai,
67 Lásd: Révész Béla tanulmányát (Archiv für Geschichte der Medizin, 1911. p. 283.), valamint Borsa
Gedeon: Sebastian Pauschner, az elsőMagyarországon megjelent orvosi munka szerzője és nyomtatásban
kiadott munkái. = Orvostörténeti Könyvtár Közleményei 27 (1963) pp. 257–271.
67