Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

orvosképzést. A Monarchia egészségügyének reformere, Gerard van Swieten tanácsára
1769-ben az 1635-ben Nagyszombatban alapított magyar egyetemet orvosi karral
egészítették ki. A kar alapításánál figyelembe vették, hogy a magyar orvosi karnak nem
szabad csökkenteni a bécsi orvosképzés jelentőségét. Éppen ezért a Nagyszombatban
végzett orvosok oklevele a Monarchián belül csak a magyar korona területén volt
érvényes, a birodalom határain túl azonban bárhol. Ezen korlátozások ellenére a magyar
orvosi kar vonzerőt jelentett nemcsak a magyarországi orvosjelölteknek, hanem a
határon kívüli idegenek számára is. Nagyszombatban az orvosképzés két szinten indult
meg: az ötesztendős orvosképzés, valamint az alacsonyabb képzési fokot jelentő–
három esztendős – sebészi tanfolyam. Már az alapítást követőévektől, de elsősorban az
orvosi kar Budára, később (1784) Pestre történt áthelyezése után, jelentős számú lengyel
kereste fel.
Annak ellenére, hogy a magyar orvosi kar orvosi és sebészi tanfolyamait szám-
arányában nem látogatta annyi lengyel, mint Bécset, mégis a XVIII. század végén és a
XIX. század elsőfelében Pest a lengyel orvosképzés egyik fontos helyévé vált. Igaz, II.
József császár 1786-ban Lembergben – a krakkói egyetem ellensúlyozására – újabb
egyetemet alapított, amelyet a galíciai lengyelség felsőoktatási intézményévé szánt.
Az 1700-as évek végétől a magyar orvosi karon a XIX. század közepéig
összesen 29 lengyel orvos és 94 seborvos szerzett oklevelet, de annál érdekesebb a
beiratkozott hallgatók számának alakulása. 1772–1848 között 1084 hallgató iratkozott
be az orvosi karra, amelyből 78 volt lengyel nemzetiségű, míg az adott időszakban a
sebészi tanfolyamra beiratkozott 2695 hallgatóból lengyelnek 214 vallotta magát. Már
Nagyszombatban is volt a magyar orvosi karnak lengyel hallgatója, sőt 1774-ben itt
szerzett oklevelet Dominikowski Stanisław, zaimi születésű, később Galíciában működő
128