Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

nem sokat tudtak kezdeni. 1833-ban meghalt idősebb Szalay József, az ifjabb Szalay
ekkor még jogi majd építészeti tanulmányokat folytatott Lembergben, Krakkóban és
Bécsben, s csak 1842-ben vette át a birtokok irányítását, ellátva a szczawnicai bírói
tisztséget is (ez utóbbira anyja beszélte rá).
Kezdetben nem sok kedvet mutatott a birtokok igazgatásához, de lassan kiderült
róla, hogy nem csupán kiválóan képzett hivatalnok, hanem építész, parktervező,
környezetalakító tehetséggel is megáldott „menedzser”, aki ráadásul képzőművésznek is
elfogadható. Nagy fantáziát látott Szczawnicában, kivételes földrajzi helyzetében,
gyógyvizében és a környék lenyűgözőszépségében. Saját maga készítette el a falu
várossá fejlesztésének építészeti, parkalakítási terveit.
Szczawnica két évtizeden belül a Monarchia legismertebb fürdőinek sorába
emelkedett, palackozott ásványvizei is egyre keresettebbé váltak. A település a maga
korában valóban csodának számított: Szalay József nemcsak várossá fejlesztette azt,
hanem a mai értelemben vett gyógyturizmust szervezett birtokán, gondoskodott ennek
reklámozásáról, hírlapi ismertetéséről, s a víz gyógyászati alkalmazásáról készített
szakvélemények gyors terjesztéséről. Kórházat, orvosi rendelőket emeltetett,
gondoskodott híres orvosok meghívásáról és foglalkoztatásáról. Természetesen az igazi
bevételt – s ez volt a gyógyterápiák gazdasági alapja – az idegenforgalom biztosította:
szállodák, panziók vendégházak sora épült fel. A különböző vendégházak
tulajdonosainak zöme magyar lett, az alkalmazottak többségét is Magyarországról
csábították el. A fürdőhely szabadságukat töltőhivatalnokok, írók, művészek kedvelt
nyaralóhelyévé vált. 204
Csak az érdekesség kedvéért emeljünk ki néhány nevet: Henryk Sienkiewicz, Jan
Matejko, Bolesław Prust egyaránt hosszabb időt töltöttek évente Szczawnicában. Írtak,
204 Szalay Józsefnek ’Kronika zakładu wód mineralnych w Szczawnicy’ c. kéziratban maradt műve és a
Szczawnicában levőemlékek alapján.
175