Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

lengyel király kegyes volt egykori ellenfeleihez: kegyeibe fogadta őket. Bekes Gáspár
Báthori magyar hadainak főparancsnoka lett, míg az ifjú bölcseleti és orvosdoktor a
lengyelországi erdélyi kancellária titkára lett.
Gyulay igyekezett megszolgálni a bizalmat, 1577-ben részt vett a Danzig
(Gdańsk) elleni hadjáratban, ahol vitézségével kitüntette magát. Vitézségéért és
műveltségéért Báthori nemességre emelte. A következőévben már részt vesz az
Oroszország elleni hadjáratban, ahol karddal és tollal szolgálta királyát.
1580-ban megjelenik emlékirata a hadjáratról (Commentarius rerum a Stephano
rego adversus…). 105 Műve kiemelkedőlatinsága mellett mértéktartó és a tények torzí-
tása nélkül igyekszik az eseményeket követni. Sok mindenről ír, ami nem tartozik
közvetlenül a tárgyhoz: a tájról és a nép szokásairól, a legyőzöttek iránti rokon-
szenvéről.
A következőévekben egyre gyakrabban jár el Báthori képviseletében bizalmas
ügyekben. Összekötőként szerepel az egyre zavarosabbá váló erdélyi ügyekben. E
korból származó írásai, levelezése és feljegyzései a haza iránti aggodalmáról szólnak.
Ez jellemzi baráti körének megválasztását is, bár egyre többet fordul meg orvosok
társaságában is, akik vitáiksorán gyakran kérték véleményét. Így szerepelt
döntőbíróként Simonius és Marcellus Squarcialupus említett orvosi vitájában. Baráti
szálak fűzték Carolus Oslevianus sziléziai orvoshoz és Jan Crato boroszlói
orvostanárhoz. Ugyancsak tovább tartott barátsága Blandrata Györggyel, egykori
jótevőjével és pártfogójával. A további kutatás feladata annak felderítése, hogy Gyulay
milyen szerepet játszott Buccella és Simonius vitájában, hiszen majd két évtizede
ismerte őket.
105 Ennek teljes fordítását 1897-ben a Hadtörténeti Közleményekben jelentette meg a neves
művelődéstörténész, Koncz József. Újraközlés: Erdély öröksége. Vol. 2. Bp., 1942. pp. 47–61.
87