Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

az intézetet a betegeskedőprofesszor helyett. Ekkor ismerkedik meg és köt barátságot
Walery Jaworowskival (1849–1924), aki 1900-ban javasolta a lengyel egyetem
orvostanári karának, hogy az egyetemen létesítsenek Orvos- és Gyógyszerészettörténeti
Múzeumot. E gyűjteményből alakult ki a krakkói Orvostörténeti Intézet, Wrzosek a
gyűjtés és feldolgozás során kötelezte el magát végleg az orvostörténelemnek. 1906-ban
már e tárgykörből magántanári képesítést szerzett és 1909-től rendszeresen adott elő
orvostörténelmet az egyetemen. Monográfiákban dolgozta fel a krakkói egyetem híres
orvostanárainak munkásságát, újraírta az egyetem orvosi karának történetét és az első
világháborúig közel 90 orvostörténeti tárgyú munkát jelentetett meg nyomtatásban.
Orvostörténeti tárgyú irodalmi munkássága mellett egyetemi tankönyvet is írt, így
sokáig használatos volt Krakkóban a ’Belgyógyászati propedeutika’ címűtankönyve
(1913).
1921-ben, a hatodik lengyel egyetemen Poznańban őlett az orvostörténeti tanszék
és intézet vezetője és ezt a tisztséget 40 esztendőn át töltötte be.
Annak idején Krakkóban nagy tapasztalatokat szerzett az orvostörténelem
oktatása területén, de itt mindent elölről kellett kezdeni. Az elsőévekben nem állt
rendelkezésére sem könyvtár, sem pedig gyakorlott tanerő, így jóformán mindent maga
végzett el. A következőévtizedekben már minden erejét az orvostörténelem oktatásának
szentelte és az elsők között volt, akik javasolták Lengyelország különbözőegyetemein
és városaiban dolgozó orvostörténészeknek egy társaságba való összefogását. Ennek
érdekében 1924-ben megindította az ’Archiwum Historii i Filozofii Medycyny’ című
folyóiratot, megfelelő publikálási lehetőséget biztosítva az összes lengyel
orvostörténésznek. Az elsőszám bevezetőtanulmányában Wrzosek vázolta a lengyel
orvostörténeti oktatás és kutatás előtt álló feladatokat. 187
187 Wachholz id. műve
158