Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

Kötete jelent meg Aristotelesről, Rotterdami Erasmusról, Juvenalisról, Lucianusról és
másokról.
Novicampianus (Wojciech Nowopolski, Nowopolczyk), Zápolyai János nevelője
Albertus Novicampianus (Wojciech Nowopolski) a lengyel humanizmus Európa-szerte
ismert kiválósága, sokoldalú polihisztor volt. Nevét az orvostörténelem elsősorban a
’Fabricatio hominis’ című, Vesalius szellemében fogant munkája miatt örökítette meg,
bár nem elsősorban az orvostudomány művelésének szentelte életét. 62 A magyar
orvostörténelem számára azonban azért lényeges személyiség, mivel élt hazánkban és
krakkói anatómiai előadásait számos magyar is hallgatta. 63
1548-tól kezdve adott elő anatómiát az egyetemen, a kortársak kiváló
természettudósként és filozófusként jellemezték. Feltehetően Weszprémi is lengyel
források alapján jellemezte Novicampianust könyvében, s azt írja róla, hogy tökéletes
teológus és filozófus, s bár foglalkozásra nézve legkevésbé sem orvos, mégis
természetismerőés gyógyításban kitűnően képzett ember volt.
A kortársi jellemzés elsősorban a filozófust emelte ki Novicampianus
tevékenységében, amit 1543-tól megjelenőmunkáinak sora bizonyított. Az 1543-ban és
1548-ban kiadott művei elsősorban Aristoteles védelmében íródtak, de számos kiváló
logikai tárgyú munkát is közreadott. E munkáival ma már csak a kor filozófiatörténészei
vagy a krakkói egyetem múltjával foglalkozó kutatók találkoznak, különös érdekességet
nem szolgáltatnak az utókornak.
62 Novicampianus: Fabricatio Hominis a Cicerone Lib. II. Cracoviae, 1551. Lazarus. A műről lásd:
Wojciech Nowopolski, autor "Fabricatio hominis" (1551), pierwszego podręcznika anatomii w Polsce.
Przeł. [z łac.] i wstępem opatrzyłStanisław Szpilczyński. Wrocław, 1977. Zakład Narodowy im.
Ossolińskich. 131 p.
Lásd még: Jan Tyrawa: Nauka Wojciecha Nowopolczyka (1508–1559) o Eucharystii. Wrocław,
1987. [2], XXI, 509 p.; Ludwik Gąsiorowski: Zbiór wiadomości do historyi sztuki lekarskiéj w Polsce. T.
1–4. Poznań, 1839–55.
63 Stanisław Kośmiński: Słownik lekarzów polskich obejmujący oprócz krótkich życiorysów lekarzy
Polaków oraz cudzoziemców w Polsce osiadłych, dokładnąbibliografiąlekarskąpolskąod czasów
najdawniejszych ażdo chwili obecnej. Warszawa. 1888. XVII, 665 p., 1 t.
63