Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

) Szumowski orvostörténete
A két világháború közötti magyar–lengyel orvosi kapcsolatokban jelentős változást
jelentett, hogy Lengyelország visszanyerte állami függetlenségét, aminek következtében
a két ország orvostudománya részben a már addig hagyományosnak mondható keretek
között érintkezett, illetve a két állam közötti hivatalos kontaktus tükre lett. Továbbra is
rendkívül jónak volt mondható egyetemeink és különbözőorvostársaságaink kapcsolata,
amit jeleznek a kölcsönös tiszteletbeli tagságok, a tudományos rendezvényeken történő
képviseletek. Mégis a két világháború közötti időszak kapcsolatainak kiemelkedő
eseményét Władysław Szumowski (1857–1954) ’Az orvostudomány története’ című
munkájának magyar nyelven való kiadása jelentette 1939-ben.
Władysław Szumowski 1875. március 26-án született Varsóban (ugyanabban az
évben, mint Wrzosek), s 1899-ben fejezte be orvostudományi tanulmányait, és ezután
hosszú külföldi tanulmányútra ment. Lembergi tartózkodása jelentett fordulatot
életében. Itt ötlött fel benne az a gondolat, hogy a gyógyító-kutató orvosnak meg kell
ismernie a medicina múltját. Bár 1906-ban a zakopanei tbc-állomás kezelőorvosa,
mégis a lembergi egyetemen tanító Twardowskitól, Finkltől és Wartenbergtől filozófiát
és történelmet hallgat. 1907-ben a János Kázmér Egyetem a filozófia és a
történelemtudomány doktorává avatta ’Katejusz és Malebroncze, Karl Lang tanításának
előfutárai’ címűértekezése alapján.
Évekre rá egyik kezdeményezője és kidolgozója volt annak a törvényjavaslatnak,
amely elrendelte az orvostörténelem oktatását a lengyel egyetemek orvosi fakultásain.
Magát Szumowskit a krakkói Jagelló Egyetem orvostörténeti és filozófiai professzorává
nevezték ki. Most már egész erejét és idejét az orvostörténelemnek szentelte. Az oktató-
nevelőmunka mellett már itt tervezte egy olyan orvostörténeti munka kiadását, amely
szintetizálja a gyógyítás- és gyógyszerészettörténeti kutatások addigi eredményeit. A
192