Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

látta el magyarázatokkal, s azok akkor meg is jelentek nyomtatásban. 9 A fiziológián
belül a vérkeringés elméletének kutatója volt a poznań-i Józef Strusiek, aki Harvey
1628-as közlését megelőzően is már fontos és a harvey-i elvekkel összeegyeztethető
kutatási eredményekre jutott az 1555-ben Bázelben kiadott összefoglaló munkájában. Ő
elismert Galenus-fordító is volt. Fordításai – egyben kommentárjai – részben
Krakkóban, részben Velencében láttak napvilágot. Galenus más műveinek fordításában
és kommentálásban kiemelkedő munkát végzett Józef Tectander Zimmerman.
Avicenna-kommentárjaival tűnt ki Walenty Sierpiński, aki Pádua neveltje volt.
Hippocrates és Galenus műveinek megismertetésében gdański tudósok is részt vettek,
köztük említendőKrzysztof Heyll, aki 1558-ban adta ki Galenus két értekezését.
A megfigyelésekre és tapasztalatokra alapozott szemléletmódra való áttérés a
reneszánsz idején még komoly ellenállásba ütközött. Az áttérés egyik nehézségét az
jelentette, hogy az orvostudományi ismeretek biológiai megalapozottsága még nem volt
megfelelő. Az áttörést Vesalius 1543-ban megjelent anatómiája jelentette (érdekes
módon ez a könyv ugyanabban az évben jelent meg, mint Kopernikusz híres
csillagászati kézikönyve).
Nowopolski (Novicampianus) érdeme volt, hogy elsőként foglalkozott
Lengyelországban Vesalius anatómiájával, s őírta az elsőlengyel anatómiai tankönyvet
1551-ben. Nem kis részben neki köszönhető, hogy a krakkói orvosképzés semmivel sem
volt alacsonyabb színvonalú, mint az itáliai, s örömünkre szolgál, hogy ez a
felvilágosult szemléletűtudós kapcsolatba került hazánkkal is.
A legkorábbi lengyel nyelvű orvosi szakmunkák és népszerűsítő könyvek
közreadása Andrzej (Jędrzej) Glaber z Kobylina nevéhez fűződik, aki a krakkói
egyetem professzora volt, s aki elsőként adott közre lengyel nyelvűkönyvet az
anatómiáról, amelyet őfordított latinból. A munka 1535-ben Krakkóban került ki a sajtó
9 Lásd részletesebben Estreichernél (Vol. XXXII. p. 278.)
39