Download (763Kb) - REAL-d - Magyar

12. Magyar–lengyel orvosi kapcsolatok a két világháború közötti
időszakban. Az orvostörténet-írás új korszaka
a) Orvostörténet-írás Magyarországon
Demkó Kálmán idézett könyvének megjelenése 211 valóban ösztönzőhatást gyakorolt az
orvos történelemmel foglalkozó szakemberekre, egyben egy korszakot is lezárt. Újabb
nemzedék jelentkezett, amelynek célja nemcsak e műkiegészítése, hanem a speciális
magyar vonatkozások, elsősorban orvosi problémák feltárása lett. E munkában már –
halála miatt – nem vehetett részt Purjesz Zsigmond, többen elfoglaltságuk miatt hátat
fordítottak az orvostörténelemnek (Tihanyi Mór, az ifjabb Purjesz, Bókay stb.) Az
orvostörténeti előadások színhelye – e vonatkozásban is nagy hagyományokkal
rendelkező– Budapesti Kir. Orvosegyesület volt, ahol – tekintettel az egyetemi tanszék
hiányára – 1901-ben Hőgyes Endre javaslatot tett a magyar orvosi múlt írott és tárgyi
emlékeit összegyűjtő és megőrző orvostörténeti múzeum létesítésére szakosztályi
rendszeren belül e szakterület megfelelőkereteinek kialakítására. Támogatói Győry
211 Demkó Kálmán: A magyar orvosi rend története, tekintettel a gyógyászati intézmények fejlődésére
Magyarországon a XVIII. század végéig. Lőcse, 1894. 555 p.
187