Katalógus 2003 - Mediawave

VERA BILÁ & KÁLE (CZE)
Csehországi cigány népzene, bosszanova, spanyolos flamenkóelemek és jelentõs
mennyiség magyar népzenei motívum finom, telibe talált arányú elegye
a hat zenész munkájának eredménye. Vera Bilának ereje van. A karizmatikus
kisugárzás akkor is árad belõle, amikor az alacsony termet , igen kövér
asszony nem a mikrofonnál áll, hanem leül a színpad hátsó traktusában lévõ
székre, ölébe teszi a kezét és mozdulatlanul megvárja, amíg véget ér az adott
zeneszám instrumentális része. Na, és amikor feláll, egyenes testtartással
odalép a mikrofonhoz, akkor mindhiába az öttagú zenész-énekes férfi csapat
minden igyekezete; hangja, mozdulatai uralkodóakká válnak. Pedig a kísérõ
Kale (Feketék) zenekar zseniális: két akusztikus, egy elektromos gitár, basszusgitár
és egy férfiénekes csörgõvel, adott esetben tánccal. A zenekar precíz,
senki sem akar feleslegesen elõtérbe nyomakodni, ugyanakkor mind az öt
zenésznek tere nyílik az egyéni megnyilvánulásokra is. Az elõadás könnyed,
profi és fájdalmasan szép.
Singer Vera Bila was born May 22, 1954 in Rokycany in the Gina family of
musicians. While Ms. Bila may sound like a Brazilian pop singer, her band
Kale („Black” in Romany language) sounds remarkably like Gipsy Kings. And
no wonder; this Romany band (as Gypsies prefer to be called) also uses
acoustic guitars and layered male vocals, although the sound is often augmented
by additional instruments. It’s exotic yet homey, Central European yet Latin American. Partially due to the deplorable attitude of many
Czechs towards Romanies, it’s only ironic Vera Bila & Kale are better known in France than in their own country. It could be said that she’s a
star, but Vera Bila has remained herself – success hasn’t changed her in the slightest. She continues to live in a small, modestly furnished flat
in Rokycany, and she continues to repeat to every journalist that she’s still an ordinary woman.
ALANIS OBOMSAWIN (CDN)
NÉPZENE ÉS ETHNO / FOLK AND ETHNO MUSIC
1932-ben született az amerikai New Hampshire-ben, mint abenaki indián. Pályafutását
mint énekes, író és mesemondó kezdte, aki hazai és európai fellépésein
keresztül próbálja megismertetni a világgal népének kultúráját és történetét,
vágyait. 1977 és 1994 között tíz filmet és két jellemrajzot készített
az õslakos életmód különbözõ aspektusairól. Keresve népe igazát, sikerült dokumentálnia
két súlyos indián konfliktust: „Incident at Restiqouche” (1984)
és „Kanehsatake 270 Years of Resistance” címmel. Utóbbi film, az 1990-es
Oka krízisrõl, az ezredvég elhallgatott, nagy (fegyveres) észak-ameikai indiánlázadásáról
szól, 13 filmfesztivált nyert (a MEDIAWAVE-en is!) és egyedül
Japánban mintegy 23 millió TV nézõ láthatta. Legújabb filmje ismét a MEDIA-
WAVE’ 2003 versenyprogramjában van.
Nagyon szeret emberekkel dolgozni, rendszeresen tart elõadásokat a hagyományokról,
fellép iskolákban, m velõdési házakban, börtönökben és gyakran
a televízióban és zenei fesztiválokon is. Több fontos hivatali funkciót is betöltött,
több tucat kitüntetést is kapott az évek folyamán, ilyen például a Kanadai
Érdemrendi kitüntetés, a Szövetségi Kormány legmagasabb kitüntetése stb.
Ragaszkodása jeleként népe úgy hívja õt, hogy Ko-li-la-wato, azaz „valaki, aki
nagyon boldoggá tesz bennünket”.
An Abenaki Indian, Alanis Obomsawin started off as a singer, writer and
storyteller, seeking through her performances in North America and Europe
to make known the history, culture and aspirations of her people. Between
1977 and 1994, she made ten films and two vignettes illustrating different
aspects of Aboriginal life. Committed to the cause of justice for her people, she documented two major confrontations, Incident at Restigouche
(1984) and Kanehsatake 270 Years of Resistance. The latter film, about the Oka crisis in 1990, has won 13 awards and international acclaim,
and was seen by 23 million TV viewers in Japan alone. Her latest film is to be seen at MEDIAWAVE'2003. Obomsawin produces most of her
films herself.
She has an enduring interest in education and a preference for working closely with people. In 1982, she taught a course on oral tradition as
a guest of the Music Department at Dartmouth College in New Hampshire. She readily agrees to perform at schools, community halls and prisons,
and frequently appears on television and at music festivals. Obomsawin chaired the Board of Directors of the Native Women's Shelter
of Montreal for many years and sat on the Canada Council’s First Peoples Advisory Board. She was also a board member of Studio One, the
NFB's Aboriginal unit, and served as an advisor to New Initiatives in Film, Studio D’s program for women of colour and First Nations women.
She has received a dozen awards and honours over the years, including the Order of Canada, the federal government’s highest honour, in
1983. Her films have picked up more than 30 awards at international festivals. As a mark of affection, her people call her Ko-li-la-wato –
„someone who makes us very happy”.
19