Katalógus 2003 - Mediawave

JANE BUNNETT & THE SPIRITS
OF HAVANA (CND/CUBA)
www.janebunnett.com
Jane BUNNETT – szaxofon, fuvola / saxophone, flute, corneta china,
Lawrence CRAMER – trombita, szárnykürt / trumpet, flugelhorn, David
VIRELLES – zongora / piano, Jesus DIAZ – ének, ütohangszerek / vocals,
percussion, Fransisco MELA – dob / drums, Petar SLAVOV – bogo / bass
A Kanadai Nagykövetség támogatásával!
Jane Bunett Torontóban született és nõtt fel. Klasszikus képzést kapott, mint fuvolás és
szaxofonos, de elkezdett jazz iránt is érdeklõdni, miután látta Charles Mingust és Rahsaan
Roland Kirket játszani. E felismerést hosszú tanulóidõ követte, olyan emberek közrem
ködésével, mint Steve Lacy, Don Pullen és az énekesnõ Sheila Jordan. Zenéje dinamikus
egyvelege a jazznek, a vallásos zenéknek és a pergõ dobtémáknak – Kuba sokrét
zenei világának hódolva. Rajongása a sziget iránt jóval megelõzte az utóbbi évek divatját,
mert közel 20 éve rendszeresen keresi a kapcsolatot az ottani zenei körökkel. Elmondása
szerint az a legnagyszer bb a zenében, hogy olyan emberekkel tud általa bensõséges
kapcsolatba kerülni a világ bármely részén, akikkel egyébként máshogy nem tudna
kommunikálni. Mély barátsága, mely a közben már elhunyt kubai énekesnõhöz, Merceditas Valdes-hez f zõdött, örök nyomot hagyott benne, „mágikus
egyéniségétõl” kapta ajándékba a kubai zenét, hidat alkotva két kultúra között, létrehozhatta a jazz talán legvidámabb dallamait.
Born and raised in Toronto, the classically trained flutist/saxophonist Jane Bunnett became interested in pursuing a career as a jazz musician
after seeing Charles Mingus and Rahsaan Roland Kirk perform. Apprenticeships followed with Steve Lacy, Barry Harris, Don Pullen, Dewey
Redman, Billy Hart and vocalist Sheila Jordan to name a few. Hailed as one of the finest artists working in modern jazz, soprano sax player
and flautist Jane Bunnett has earned a reputation as a brave musical explorer. Bunnett realizes a longstanding dream of showcasing the diversity
of Cuba’s rich musical legacy. A legacy that she has shared with the country for nearly 20 years. The greatest thing about being a musician
Bunnett says, „is that you get to travel places and quickly establish a rapport with people with whom you might not be able to communicate
in any other way.” Bunnett’s friend the singer Merceditas Valdes, with whom Bunnett performed and recorded albums such as
Chamalongo, died in 1996. „She took my hand and introduced me to the music.” Says Bunnett,
of the legendary performer. „She had a magical quality.” So, too, does Bunnett. As Spirits of Havana
makes clear, Jane Bunnett bridges two cultures while creating some of the most joyful
sounds in jazz. In matters pertaining to Jane Bunnett one should expect the unexpected.
TARA FUKI (CZE)
www.tarafuki.cz
Dorota BLAHUTOVÁ és/and Andrea KONSTANKIEWICZ –
cselló, ének / violincello, vocals
IMPROVIZÁLT ZENE / IMPROVISED MUSIC
Az ostravai (Észak-Morvaország) konzervatóriumba járt mindkét energikus
csellista-lány, azonban csak 1999-ben találkoztak brnoi zenei és
filozófiai tanulmányaik során. Andrea (1972) ez idõ tájt éppen a BOO
nev zenekarban, és a Rale nev nemzetközi zenés-tánc formációban
tevékenykedett, míg Dorota (1975) a brnoi Lippany nev alternatív
zenekarban játszott. Mindketten szerettek volna akusztikusan is játszani,
így találtak egymásra, s hamar kiderült, hogy Dorotának a hangja
sem akármilyen. Zenéjüket és szövegeiket az éjszaka költészetének
nevezhetjük, valamint az álmaik – vagy ahogy õk mondják – a tudatalattijuk
extrakciói ihletik, melyek gyakran sokkal igazibb képet adnak a valóságról, mint amit napközben érzékelnek. Ahogy az álmaik, úgy a
zenéjük is képes a lágy, elringató gyengédségre, de hirtelen brutalitással fájdalmat is tud okozni. Szövegeiket lengyelül éneklik, ezzel egyrészt
utalva lengyel eredetükre, másrészt a lengyel nyelv jó énekelhetõségét kihasználva, jobban ki tudja bontakoztatni hangját Dorota. Zenei stílusuk
annyira egyedi, hogy bármiféle besorolás eredménytelen lenne, de gyakorlatilag minden ember, aki mer álmodni, fog mondanivalót találni
magának zenéjükben.
Both of these two energetic violoncellists come from Northern Moravia, where they were passing by each other while studying at the Ostrava
Conservatory. They met one year ago in Brno during their musicology studies at the Philosophical Faculty. Andrea (born in 1972) was at that
time featured in the band BOO and in the international music-dance formation Rale, while Dorota (born in 1975) was playing with the Brno-based
alternative band Lippany. They were both willing to play in an acoustic structure; moreover it appeared soon that Dorota had a beautiful voice.
In their music and texts, they get inspired by the poetry of the night and by the dreams, which they consider as extractions from the sub-conscious.
„It is because what happens to us during the night is totally different and sometimes even truer than what we perceive in the day,” says
Andrea. Just like dreams, their music is able to gently caress and soothe, but also to hurt with its brutal urgency. Their texts are written in Polish,
which, as they unanimously agree, they have flowing in their veins. Dorota’s mother is Polish and the great-great-great-grandmother of Andrea
was a Polish countess. Moreover, „the Polish language is far more fit for singing because it has softer consonants and vowels than the Czech
language. I think that in that language my voice even has another coloration…” says Dorota. Their own musical style is so original that it escapes
all possible classification, but it rather surely pines for communication with the receptive and open listener who is not afraid to dream.
7