collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
dr. Sipter Orsolya Ajnácska<br />
lam törvényhozása rendelkezhet halálbüntetésrõl<br />
háború idején vagy háború<br />
közvetlen veszélye idején”.<br />
Tehát ez a jegyzõkönyv sem általában,<br />
hanem csak béke idején tiltja a<br />
halálbüntetést. Az aláíró államok részérõl<br />
semmilyen fenntartás sem<br />
fûzhetõ. 9<br />
1994 óta az Európa Tanácshoz csatlakozni<br />
kívánó államok számára csatlakozási<br />
feltétel a halálbüntetés végrehajtásának<br />
azonnali felfüggesztése és<br />
a Kiegészítõ Jegyzõkönyv rövid idõn<br />
belüli aláírása, valamint a ratifikációra<br />
irányuló kötelezettség vállalása.<br />
2000. novemberében, Rómában<br />
tartották meg az Emberi Jogok Európai<br />
Miniszteri Konferenciáját. Itt fogalmazódott<br />
meg az igény arra, hogy az<br />
Egyezményhez egy új kiegészítõ<br />
jegyzõkönyvet csatoljanak, amely<br />
még háború vagy háborúval közvetlenül<br />
fenyegetõ helyzet esetén sem<br />
engedné meg a halálbüntetés fenntartásának<br />
lehetõségét. A Konferencia<br />
céljának tekintette, hogy a részes<br />
államok ratifikálják a 6. Kiegészítõ<br />
Jegyzõkönyvet, valamint tagadják<br />
meg az elkövetõk kiadását vagy kiutasítását<br />
olyan országok irányában,<br />
ahol még reális veszély van arra,<br />
hogy alkalmazzák a halálbüntetést.<br />
2001 nyarán rendezték meg a Halálbüntetés<br />
Elleni Elsõ Világkonferenciát.<br />
A záró dokumentum a halálbüntetés<br />
végrehajtásának egy világméretû<br />
ENSZ moratórium létrehozását<br />
szorgalmazta.<br />
2001. június 25-én az Európa Tanács<br />
Parlamenti Közgyûlése elfogadta<br />
az 1253/2001. sz. határozatot, a<br />
Halálbüntetés Eltörlésérõl az Európa<br />
Tanács Megfigyelõ Státuszú Államaiban.<br />
A Közgyûlés két lényeges feltételt<br />
írt elõ Japán és az Amerikai<br />
Egyesült Államok részére. Az egyik,<br />
hogy késlekedés nélkül vezesse be a<br />
halálbüntetés végrehajtásának moratóriumát,<br />
és tegye meg a szükséges<br />
lépéseket a halálbüntetés eltörlése<br />
érdekében. A másik, hogy haladéktalanul<br />
javítsa a halálra ítéltek fogva<br />
tartási körülményeit.<br />
A Közgyûlés elhatározta, hogy a<br />
késõbbiekben csak akkor javasol és<br />
biztosít megfigyelõi státuszt, ha az<br />
államok szigorúan betartják a halálbüntetés<br />
végrehajtására vonatkozó<br />
moratóriumot, vagy már eltörölték a<br />
halálbüntetést. A Közgyûlés kifejezetten<br />
kijelentette, hogy a halálbüntetés<br />
alkalmazása kínzásnak és embertelen<br />
vagy lealacsonyító büntetésnek<br />
számít.<br />
Az ezredforduló idején megfigyelhetõ<br />
a totális abolíció térnyerése,<br />
mely a 13. Kiegészítõ Jegyzõkönyvben<br />
nyer hivatalos megfogalmazást.<br />
A Jegyzõkönyv már címében kategorikusan<br />
kijelenti a halálbüntetés<br />
általános tilalmát: „A halálbüntetés<br />
minden körülmények között történõ eltörlésérõl”.<br />
Preambulumában leszögezi,<br />
hogy az élethez való jog alapvetõ<br />
érték egy demokratikus társadalomban,<br />
ezért a halálbüntetés eltörlése<br />
nélkülözhetetlen e jog védelméhez.<br />
Magyarázó jelentésében indokolja a<br />
szigorú intézkedés szükségességét:<br />
az élethez való jog a legfõbb érték az<br />
emberi jogok nemzetközi hierarchiájában,<br />
melyet egyetemes és regionális<br />
kötelezõ erejû dokumentumokkal<br />
kell biztosítani. Tehát mind<br />
békeidõben, mind háború idején töröljék<br />
el a halálbüntetést, sõt nem teszi<br />
lehetõvé az államok számára az<br />
újbóli bevezetést sem. 10<br />
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés<br />
tudatos, dogmatikailag<br />
indokolt alkalmazása viszonylag<br />
új keletû, ezért a nemzetközi jog<br />
szervezeteinek álláspontjai a témával<br />
összefüggésben még nincsenek<br />
kellõen kikristályosodva.<br />
A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés<br />
magyarországi bevezetése<br />
után a hazai büntetõjogászok<br />
körében felmerült az igény arra,<br />
hogy a halálbüntetést helyettesítõ<br />
szankciót is vizsgálni kell a nemzetközi<br />
jogi egyezmények alapján.<br />
A tényleges életfogytig tartó büntetéssel<br />
szemben a strasbourgi bírákhoz<br />
még nem érkezett panasz. Az<br />
életfogytig tartó szabadságvesztéssel<br />
kapcsolatos panaszokat vizsgálva<br />
azonban kirajzolódnak azok a problémás<br />
területek, amelyek a tényleges<br />
életfogytig tartó szabadságvesztést<br />
is érinthetik.<br />
A panaszok általában két okból érkeznek<br />
a bíróságra. Az egyik a feltételes<br />
szabadságra bocsátás kérdése, ami<br />
a tényleges életfogytig tartó büntetésnél<br />
kizárt. A másik a kínzás, kegyetlen,<br />
embertelen vagy megalázó bánásmóddal<br />
kapcsolatos (Római Egyezmény<br />
3. cikk), ami a vizsgált büntetés<br />
tekintetében is komoly relevanciával<br />
bír. A fogalmakat a Strasbourgi Bíróság<br />
alakította ki, és a fizikai és szellemi<br />
fájdalom okozását érti alatta,<br />
melyben a szándék irreleváns, a döntõ<br />
szempont a cselekmény természete<br />
és hatása. A fogalom ismeretében bizonyos<br />
esetekben megállapítható a 3.<br />
cikk megsértése. A börtönviszonyok<br />
vizsgálata vezet el bennünket azokhoz<br />
a konkrét esetekhez, amelyeknél<br />
a 3. cikk megsértése megállapítható,<br />
így a nem különösebben súlyos bûncselekmény<br />
különösen súlyos büntetése<br />
lehet kegyetlen, míg önmagában<br />
a feltételes szabadságra bocsátás lehetõségének<br />
a kizárása, vagy a leromlott<br />
fizikai, lelki állapot nem kegyetlen.<br />
Astrasbourgi esetjog nem ad egyértelmû<br />
választ, ugyanakkor az ítélkezési<br />
gyakorlatból arra lehet következtetni,<br />
hogy a tényleges életfogytig<br />
tartó szabadságvesztés sok esetben<br />
kegyetlen, így az ezzel kapcsolatos<br />
panaszok elbírálása kedvezõen alakulna<br />
az elítéltekre nézve. Ezt támasztja<br />
alá az Európa Tanács közös<br />
jogi kultúrája is, amely a Bûnügyi<br />
Problémák Európai Bizottságának XXV.<br />
Albizottságának 1974-es Általános Jelentésének<br />
77. pontjában is kifejezést nyert:<br />
valakit életfogytig a szabadulás reménye<br />
nélkül bebörtönözni embertelen<br />
büntetés, így senkit sem lehet megfosztani<br />
a szabadulás reményének lehetõségétõl.<br />
11<br />
Tehát a fent említett álláspontok<br />
alapján leszögezhetõ, hogy a nemzetközi<br />
megítélés erõsen bizonytalan.<br />
A kettõs követelménynek (a társadalom<br />
védelme és az elítélteket is<br />
megilletõ jogok tiszteletben tartása)<br />
a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés<br />
egyszerre nem<br />
tud eleget tenni, így az államoknak<br />
mérlegelni kell, hogy a két követelmény<br />
közül melyik az adott társadalmi,<br />
gazdasági, politikai környezetben<br />
az elõbbre való.<br />
9 Bán Tamás: Az élethez való jog, a halálbüntetés tilalma, Acta humana, 1997/6–7, 22–25. oldal.<br />
10 Az Emberi Jogok Európai Egyezményének Tizenharmadik Jegyzõkönyve és Magyarázó Jelentés, Acta humana, 2002/49, 77–84. oldal.<br />
11 Bán Tamás: A tényleges életfogytig tartó büntetés és a nemzetközi emberi jogi egyezmények, Fundamentum, 1998/4, 125. oldal.<br />
106 XI. évfolyam 2–3. szám
Change language