26.03.2014 Views

collega - Károli Gáspár Református Egyetem

collega - Károli Gáspár Református Egyetem

collega - Károli Gáspár Református Egyetem

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

Polgári Eszter<br />

azonos szintû védelmet vár egy<br />

hosszú, lépcsõzetes folyamat eredménye.<br />

Az egész rendszer az államok<br />

visszavonható beleegyezésére<br />

épül, így a hirtelen, megalapozatlan<br />

változtatások alapjaiban rengethetik<br />

meg a Bíróság által kialakított gyakorlatot.<br />

7<br />

A nemzeti hatóságoknak<br />

biztosított mérlegelési szabadság<br />

kellõ rugalmasságot biztosít ahhoz,<br />

hogy az Egyezmény politikai legitimációja<br />

fenntartható legyen, és ezáltal<br />

elkerülhetõek a strasbourgi szervek<br />

és a kormányok közötti nyílt<br />

konfliktusok. Az évtizedek során a<br />

strasbourgi Bíróság elfogadottságával<br />

arányosan csökkent a nemzeti<br />

jogalkotás mozgástere. Az egységes<br />

európai követelményrendszer lefektetése<br />

fokozatosan csökkentette a<br />

tagállamok mérlegelési terét.<br />

Az európai konszenzus keresése<br />

tökéletesen beilleszthetõ a Bíróság<br />

által képviselt dinamikus egyezményértelmezésbe.<br />

Az Egyezménynek,<br />

mint egy modern emberi jogi<br />

dokumentumnak tükröznie kell a<br />

kor változásait. 8<br />

Egyrészt, bizonyos<br />

határokon belül tiszteletben kell tartania<br />

azokat a tagállami intézkedéseket,<br />

amelyek valamely helyi probléma<br />

megoldására irányulnak, másrészt<br />

viszont a Bíróság nem hagyhatja<br />

figyelmen kívül a nemzeti jogrendszerek<br />

fejlõdését. Ezen két, egymással<br />

versengõ érdek között kell<br />

megtalálni azt az egyensúlyt, amely<br />

a lehetõ legmagasabb szintû védelmet<br />

biztosítja. Általánosságban, a Bíróság<br />

nagy valószínûséggel állapít<br />

meg egyezménysértést ott, ahol a<br />

tagállamok többsége már kiterjesztette<br />

az Egyezményben foglalt jog<br />

hatályát. Az európai konszenzus<br />

vizsgálata során mind a Bíróság,<br />

mind a korábbi bizottság a tagállamok<br />

jogszabályait és joggyakorlatát<br />

hasonlítja össze. A tudományos fejlõdés<br />

és a társadalmi környezet megváltozása<br />

nem elegendõ egy európai<br />

standard megállapításához, minden<br />

esetben szükséges, hogy a tagállamok<br />

jelentõs része hasonló jogi megoldást<br />

kövessen.<br />

Az esetjog alapján az európai konszenzus<br />

vizsgálatának három szintje<br />

különböztethetõ meg: a törvényi<br />

vagy jogi, a szakértõi konszenzus,<br />

valamint a közmegegyezés. 9<br />

A jogi<br />

konszenzust leginkább a tagállami<br />

jogszabály-módosítások, illetve a regionális<br />

és nemzetközi egyezmények<br />

elfogadása jelzi. A Tyrer v. the<br />

United Kingdom ügyben a Bíróság – a<br />

Bizottsággal egyetértésben – a tagállamok<br />

büntetõpolitikájának fejlõdése<br />

és az egységes védelem elfogadása<br />

miatt mondta ki a 3. cikk megsértését<br />

a testi fenyítést toleráló Nagy-<br />

Britanniával szemben. 10<br />

Hasonlóan,<br />

a Marckx v. Belgium ügyben a bírák<br />

megállapították, hogy mind nemzeti,<br />

mind nemzetközi szinten megfigyelhetõ<br />

a ‘mater semper certa est’<br />

elvének elfogadása. 11 A tény, hogy a<br />

vonatkozó nemzetközi egyezményeket<br />

csupán néhány tagállam ratifikálta,<br />

nem vehetõ figyelembe a házasságon<br />

kívül született gyermekekre<br />

vonatkozó közös álláspont ellenében.<br />

12 Ebben az esetben a bírák könynyen<br />

juthattak volna teljesen ellenkezõ<br />

következtetésre. A nemzetközi<br />

egyezményeket aláíró államok alacsony<br />

száma jelezhette volna a szükséges<br />

konszenzus hiányát is.<br />

A szakértõi konszenzus vizsgálata<br />

során a Bíróság az adott terület specialistáinak<br />

tudására támaszkodik.<br />

A Bizottság és a Bíróság egyaránt a<br />

szakértõi véleményekre támaszkodott<br />

a homoszexuálisok beleegyezési<br />

korhatárának kérdésében. A brit<br />

Szexuális Bûncselekményekkel Foglalkozó<br />

Politikai Tanácsadó Bizottság<br />

által 1981-ben közzétett tanulmány<br />

– szakértõi és orvosi véleményekre<br />

támaszkodva – azt javasolta, hogy a<br />

beleegyezési korhatárt a meleg párok<br />

esetében 21 évrõl 18-ra kell csökkenteni.<br />

13<br />

Egy évvel késõbb az Európa<br />

Tanács Jogi Bizottsága által rendezett<br />

konferencián további két 14 – a korhatár<br />

csökkentését sürgetõ – szakmai<br />

állásfoglalást tettek közzé, amelyek<br />

szintén hangsúlyozták: a homoszexuális<br />

párok egyáltalán nem jelentenek<br />

nagyobb veszélyt a gyermekekre,<br />

mint a heteroszexuálisok. 15<br />

Az európai konszenzus harmadik<br />

eleme az általános európai közvélekedés<br />

vizsgálata. Az egységes közvélemény<br />

fogalma leginkább a demokráciával<br />

gyakran azonosított többségi<br />

akarathoz kapcsolódik. Ha ezt a felfogást<br />

fogadjuk el, könnyen nehézségekbe<br />

ütközhetünk az egyéni jogokat<br />

deklaráló dokumentumok értelmezése<br />

és végrehajtása során. Az<br />

egyezmény célja éppen az, hogy<br />

megfossza a többséget azon jogától,<br />

hogy önkényesen korlátozza vagy<br />

elvegye az egyéni jogosultságokat. A<br />

többségi akarat határa és a kisebbséggel<br />

kapcsolatos demokratikus felelõsség<br />

kérdése volt az oktatáshoz<br />

való jogot érintõ Danish Sex<br />

Education (Dán szexuális oktatás)<br />

ügy egyik kulcsproblémája. 16 A szülõk<br />

a kötelezõ szexuális nevelés miatt<br />

fordultak a Bírósághoz: azt állították,<br />

hogy az államnak az oktatás és<br />

nevelés feladatának teljesítése során<br />

az objektív, kritikai és pluralista ismeretátadásra<br />

kell törekednie. A Bíróság<br />

végül egy olyan értelmezést<br />

fogadott el, amely összhangban van<br />

„az Egyezménynek, mint a demokratikus<br />

társadalom elveinek és értékeinek<br />

fenntartására és terjesztésére<br />

megalkotott dokumentum, általános<br />

szellemével”. 17<br />

Az állam azonban<br />

nem törekedhet indoktrinálásra, hiszen<br />

azzal sérthetné a szülõk vallási<br />

7 Lásd bõvebben: R. St. Macdonald, The margin of appreciation, in R. St. Macdonald, F. Matscher and H. Petzold (eds.), The European System<br />

for the Protection of Human Rights, Martinus Nijhoff Publishers, Dordrecht, p. 123<br />

8 Jól érzékelteti ezt a melegek jogainak fokozatos kiterjesztése. Bõvebben lásd például: Laurence R. Helfer, Lesbian and gay rights as human<br />

rights: Strategies for a united Europe, 32 Va. J. Int’l L. 157 (1991)<br />

9 Laurence R. Helfer, Lesbian and gay rights as human rights: Strategies for a united Europe, 32 Va. J. Int’l L. 157, 165 (1991)<br />

10 Tyrer v. United Kingdom, judgment of 15 March 1978, Series A no. 26, § 31<br />

11 Marckx v. Belgium, judgment of 27 April 1979, Series A no. 31<br />

12 Ibid § 41<br />

13 Policy Advisory Comm. on Sexual Offenses, Report on the Age of Consent in Relation to Sexual Offenses, 1981, Cmnd. No. 8216<br />

14 Az egyiket a brit Institute of Criminology in Cambridge igazgatója, míg a másikat egy német bíró nyújtotta be.<br />

15 A beleegyezési korhatárral kapcsolatban bõvebben lásd: Matthew Waites, Equality at last? Homosexuality, heterosexuality and the age of consent<br />

in the United Kingdom, 37 Sociology 637 (2003)<br />

16 Kjeldsen, Busk Madsen and Pedersen v. Denmark, judgment of 5 November 1976, Series A no. 23<br />

17 Ibid § 54<br />

60 XI. évfolyam 2–3. szám

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!