collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A tagállamok egyénekkel szembeni kárfelelõsségének alakulása az Európai Unióban<br />
Nagyon fontos olyan mechanizmusok<br />
beiktatása a közösségi, sõt az<br />
uniós jogrendszerbe, amelyek a közösségi<br />
jogszabályok betartását és<br />
betartatását biztosítják.<br />
Az EK-Szerzõdés az Európai Bizottságot<br />
ruházta fel ilyen irányú<br />
jogkörrel, valamint a szabályozás a<br />
sértett tagállamok számára is lehetõséget<br />
ad az eljárásra a jogsértõ tagállammal<br />
szemben. A Bizottság, illetve<br />
a többi tagállam fegyvere a jogsértõ<br />
tagállammal szemben az ún. kikényszerítési<br />
per.<br />
Érdekesebb kérdés azonban, hogyan<br />
alakul egy tagállam egyénnel<br />
szemben fennálló felelõssége, hiszen<br />
ennek elismerése viszonylag rövid<br />
múltra tekint vissza. A továbbiakban<br />
ennek elemzésére teszek kísérletet.<br />
Az állami immunitás kérdése<br />
Egyik legkényesebb kérdés, és egyben<br />
a kiindulópont egy állam felelõsségének<br />
vizsgálatakor az állami immunitás<br />
problémája. Amint az ismeretes,<br />
a történelem során sokáig uralkodó<br />
álláspont volt, hogy az államot<br />
egyfajta felelõtlenségi pajzs védi. Ezt<br />
a szemléletet csak igen nehezen sikerül<br />
meghaladni.<br />
Az államok közhatalmiságukat<br />
az autonóm-mellérendeltségi viszonyokba<br />
is hajlamosak átvinni. A magánjogi<br />
struktúrába az államnak is<br />
mellérendelt, egyenrangú és -jogú<br />
félként kell belépnie, nem a közhatalom<br />
megtestesítõjeként. A probléma<br />
lényege tehát, hogy az állam a civiljogi<br />
jogviszonyokban is hajlamos államként<br />
viselkedni, immunitását<br />
ezekben a viszonyokban is meg kívánja<br />
tartani, kedvezményezett pozíciókat,<br />
elõjogokat, mentességet,<br />
immunitást igyekszik magának biztosítani.<br />
Mindez bizonyos mértékben érthetõ<br />
is, hiszen az immunitás egyfajta<br />
„felelõtlenséget” biztosít az állam<br />
számára, tehát nem lehet felelõsségre<br />
vonni, noha a tényállást tekintve a<br />
feltételek egyébként adottak volnának<br />
ehhez. 7<br />
A magánszemélyekkel szemben<br />
az állami felelõsség megállapításához<br />
azonban szükség van eme burok<br />
áttöréséhez. A probléma az, hogy<br />
manapság sem mindig hatékonyan<br />
történik mindez, gondoljunk az állam<br />
gazdasági jellegû tevékenységeivel<br />
kapcsolatos jogi jelenségekre. 8<br />
Az állami kárfelelõsség<br />
összekapcsolása a jogharmonizációs<br />
kötelezettség megszegésével<br />
Az Európai Közösség, az Unió vonatkozásában<br />
az állami kárfelelõsség<br />
lehetõsége elõször egy 1960-as jogesetnél<br />
merült fel. Az Európai Bíróság<br />
(továbbiakban: Bíróság) a<br />
Humblet v. Belgium ügyben 9 mondta<br />
ki, hogy a tagállam felelõs az egyénekkel<br />
szemben a közösségi jog<br />
megszegésébõl adódó következményekért.<br />
A Bíróság az 1976-os Russo ügyben<br />
10<br />
még olyan útmutatást adott,<br />
amely szerint a közösségi jog megsértése<br />
következtében elõállt kár tekintetében<br />
a tagállam felelõssége a<br />
kárt szenvedett féllel szemben a<br />
nemzetközi jog felelõsségi szabályai<br />
szerint alakul.<br />
A Granaria ügyben 11 a Bíróság még<br />
tovább ment és azt próbálta tisztázni,<br />
hogyan történjék a tagállami<br />
szerv által az egyénnek okozott kár<br />
megtérítése – akár a kár a közösségi<br />
jog megsértésébõl adódik, akár mulasztás<br />
vagy ellentétes jogalkotás következménye.<br />
12<br />
Ehhez a folyamathoz kapcsolódik<br />
az Európai Bíróság joggyakorlatában<br />
az 1980-as évek derekán öszszeállt<br />
tétel, miszerint a nemzeti bíróságnak<br />
„reális és effektív” védelmet<br />
kell nyújtania az egyéneknek<br />
közösségi jogaik gyakorlásához.<br />
A reális és effektív védelem tétele a<br />
maga privát, magánszemélyi aspektusával<br />
értelem szerint újból felvetette<br />
és érzékennyé tette az állami<br />
kárfelelõsség intézményét. Az 1980-<br />
as évek második felében így ismét<br />
ráterelõdött a figyelem az állami<br />
kárfelelõsségre.<br />
Érdekes módon azonban egészen<br />
a Francovich ügyig nem érkezett a<br />
Bírósághoz ezt követõen kérés arra<br />
vonatkozóan, hogy pontosítsa a közösségi<br />
jog megsértése esetén az<br />
egyének állami kártérítésre való jogosultságának<br />
kereteit. 13<br />
Sõt talán a<br />
Bíróság maga sem volt kész ebben az<br />
idõszakban arra, hogy a szupremácia,<br />
illetve a közvetlen hatály terén<br />
gyakorlatát a tagállami bíróságok<br />
szilárd ellenállásával ütköztesse azáltal,<br />
hogy expressis verbis az egyének<br />
kártérítéshez való jogát a közösségi<br />
jogra és ne a nemzetközi jog felelõsségi<br />
szabályaira alapítsa.<br />
Az 1980-as években vetõdött fel az<br />
a gondolat, hogy a korábban már<br />
megfogalmazott állami kárfelelõsség<br />
intézményét be kellene vetni a jogharmonizáció<br />
eredményesebbé tétele<br />
érdekében, mivel a jogharmonizáció<br />
teljesítésének kikényszerítésére szolgáló<br />
eszközök meglehetõsen korlátozottak<br />
voltak. Tehát a tagállamokat<br />
kártérítésre kötelezzék, ha jogharmonizációs<br />
„fegyelmezetlenségükkel”<br />
megsértik a közösségi jogot.<br />
A tagállamokkal szemben támasztott<br />
egyik követelmény, hogy eleget<br />
tegyenek jogharmonizációs kötelezettségeiknek<br />
és nemzeti jogrendszereikben<br />
található, a Közösség tevékenysége<br />
szempontjából fontos szabályokat<br />
összhangba hozzák a Közösség<br />
irányelveiben foglaltakkal.<br />
A közösségi integráció kiteljesedésével<br />
a Közösség egyre szigorúbban<br />
ítéli meg azokat az eseteket, amikor a<br />
jogharmonizációs kötelezettségeiket<br />
nem, vagy nem megfelelõen teljesítik<br />
a tagállamok. 14<br />
7 Lásd: Kecskés László: A jogalkotásért és a jogharmonizációért való állami kárfelelõsség. in: Jogtudományi közlöny. 2001/5. 236. p.<br />
8 A merev abszolút immunitás doktrínáját 1978-ban az angol State Immunity Act elfogadásával sikerült mérsékelni, ekkor a Közösségen belüli<br />
viták is elcsitultak az immunitás problémájával kapcsolatban.<br />
9 Case 6/60 Humblet v Belgium [1960] ECR 1125.<br />
10 Case 60/75, Russo v. Aima [1976] ECR 45.<br />
11 Case 101/78, Granaria BV v. Hoofdproduktschap voor Akkerbouwprodukten [1979] ECR 623.<br />
12 “the question of compensation by a national agency for damage caused to private individuals by the agencies and servants of the Member<br />
States, either by reason of an infringement of Community law or by act or omission contrary to national law does not fall within the second<br />
paragraph of Article 288 of the Treaty and must be determined by the national courts in accordance with the Member State concerned.”<br />
13 Anthony Arnull, “Rights and Remedies: Restraint or Activism?” in: Julian Lonbay and Andrea Biondi (eds.), Remedies for Breach of EC Law,<br />
Wiley, Sussex, 1997, 21. p.<br />
14 Kecskés László: EU jog és jogharmonizáció. Budapest, HVG Orac, Lap- és Könyvkiadó Kft. 2003. 445. p.<br />
2007. évi 2–3. szám<br />
249
Change language