collega - Károli Gáspár Református Egyetem

Csink Lóránt – Gulyás Gergely
Az államfõ szerepe a francia
és a német államszervezetben
Az államszervezet vizsgálata során
alapvetõ kérdés a kormányforma
meghatározása; annak eldöntése,
hogy a végrehajtó hatalmon belül
hogyan oszlanak meg a hatáskörök a
köztársasági elnök és a kormány között,
illetve a kormány hatáskörei a
miniszterelnök és a kormány tagjai
között. Az elõbbi alapján (fél)prezidenciális
és parlamentáris kormányformákat,
az utóbbi alapján kancellária
típusú kormányzást és kabinetkormányzást
különböztethetünk
meg. 1
Ezen szempontok alapján
Európa köztársasági államformájú
országai jól jellemezhetõek.
Az Egyesült Államokhoz hasonlóan
tisztán prezidenciális rendszer
– ahol a végrehajtó hatalom birtokosa
önállóan az elnök – Európa nyugati
felében nem alakult ki. Így az európai
kormányzati rendszerek két végpontjának
a kancellári típusú német
minta, illetve a félelnökinek nevezett,
értelemszerûen a prezidenciális és a
parlamentáris kormányforma között
elhelyezkedõ mégis egyértelmûen az
államfõ primátusával jellemezhetõ
francia kormányzati rendszer tekinthetõ.
Jelen dolgozat e két, egymástól
nagyban eltérõ elnöki intézmény bemutatására
törekszik.
A két kormányforma közötti legszembetûnõbb
különbség, hogy a
félprezidenciális Franciaország „kettõs
vezetés” alatt áll, a végrehajtó hatalmi
hatáskörök megoszlása miatt.
Jean Blondel megállapítása szerint a
kettõs vezetés kialakulását öt különbözõ
ok indokolhatja:
1. a politikai életben számos csoport
vesz részt, és egyiknek sincs olyan
vezetõje, aki valamennyit képviselni
tudná;
2. össze kell hangolni a kormányon
kívüli politikai erõk csoportjait;
3. hatékonyabb kormányzás igénye;
4. az államfõ úgy érzi, hogy bevonja
lehetséges utódát a döntéshozatali
folyamatokba;
5. az elnök távol akarja tartani magát
a napi politikától. 2
Amellett, hogy egyetértünk Blondel
megállapításaival, hozzátesszük,
hogy ezen okok eredõje lényegesen
eltér. Az elsõ három ok egy „alulról
szervezett” kettõs vezetést alakít ki,
amelyben a politikai élet szereplõi
– felismerve a koordináció hiányából
származó hátrányokat – tõlük viszonylagosan
független személyt
(tipikusan: elnököt) bíznak meg bizonyos
hatáskörök gyakorlásával. E tekintetben
lényeges, hogy az így megbízott
elnök ne közülük kerüljön ki,
ellenkezõ esetben ugyanis nem lenne
olyan ellensúly, ami az elnöki végrehajtó
hatalmat korlátozná, és így a
kettõs vezetés kizárt lenne. Ha tehát a
hatékony kormázás úgy valósulna
meg, hogy valamelyik politikai csoport
vezetõje legyõzi ellenfeleit, és
ezáltal a végrehajtó hatalom élére kerül,
akkor prezidenciális vagy parlamentáris
kormányforma alakul ki, és
nem kettõs vezetés.
Az elsõ három októl eltérõen az
utolsó két ok egy „felülrõl szervezett”
kettõs vezetést eredményez,
amelyben az elnök eleve adott, de
valamilyen szempontokat mérlegelve
a hatásköreit megosztja
másvalakivel. 3
Ezekben az esetekben
a hatalom az elnöktõl ered, aki
saját döntésével hoz létre kettõs vezetést.
A kettõs vezetésbõl következõ
félprezidenciális kormányformát
Maurice Duverger határozta meg
találóan, aki szerint a politikai rendszer
akkor félprezidenciális, ha az
azt meghatározó alkotmány rendelkezik
a következõ jegyekkel:
– a köztársasági elnököt általános
választójog alapján választják;
– elég jelentõs hatalmat birtokol;
– vele szemben miniszterelnök és
miniszterek vannak, akik végrehajtó
és kormányzati hatalommal rendelkeznek,
és akik csak akkor maradhatnak
hivatalban, ha a parlament
nem fejez ki bizalmatlanságot
velük szemben. 4
Az államfõi hatalom kialakulása
az V. Köztársaságban
Annak ellenére, hogy Franciaország
1958. október 4-i alkotmányát a félprezidenciális
kormányformát bevezetõ
alkotmányként szokás meghatározni,
megállapítható, hogy magából
az alkotmányból ez nem következik;
az erõs köztársasági elnök inkább a
tisztséget betöltõ karizmatikus személynek
köszönhetõ, semmint az alkotmány
betûjének. Maga az alkotmány
ugyanis nem biztosít túlzottan
széles hatásköröket az államfõnek, a
rendkívüli állapotot szabályozó 16.
cikk kivételével. 5
Megjegyzendõ,
hogy ezt a cikkelyt az V. Köztársaság
történetében csak egyszer alkalmazták,
Challe tábornok 1961-es algériai
katonai puccsa idején. 6
Az V. Köztársaság alkotmányának
létrejöttét merõben más körülmények
okozták. Elõidézõje nem a
demokratikus hagyományok hiánya,
sokkal inkább azok sikertelensége
volt. Franciaországnak a Németországból
importált, és mindöszsze
négy évig tartó Vichy-rendszertõl
eltekintve totalitárius hagyományokkal
a közelmúltjában nem
kellett szembenéznie. Kénytelen volt
azonban szembesülni az 1875-tõl
1940-ig tartó, mindezidáig leghosz-
1 A kabinetkormányzás jelentését lásd bõvebben: Fehér Zoltán: A kormányzás háttérintézményei. Politikatudományi Szemle 2002/3–4. 39. p.
2 Blondel, Jean: Dual Leadership in the Contemporary World. In. Arend Lijphart (ed.): Parliamentary Versus Presidential Government. Oxford
University Press, New York, 1992. 166. p.
3 Szemléletes példa erre a Római Birodalom utolsó évszázadai, ahol az imperátor társcsászárral osztotta meg fõhatalmát.
4 Duverger, Maurice: A New Political System Model: Semi Presidential Government. In. Arend Lijphart (ed.): Parliamentary Versus Presidential
Government. Oxford University Press, New York, 1992. 142. p.
5 Az alkotmánynak ez a rendelkezése azonban gyakorlatilag teljhatalommal ruházza fel a köztársasági elnököt, kizárólag a konzultációra vonatkozó
kötelezettsége mellett.
6 Duverger, i.m. 143–144. pp.
2007. évi 2–3. szám
25