collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Az államfõ szerepe a francia és a német államszervezetben<br />
nyi jogosítványokkal.<br />
A bonni alaptörvény a végrehajtó<br />
hatalomból eredõ tartalmi jogosítványok<br />
többségét áttelepítette az<br />
államfõrõl a kormányra. Az alaptörvény<br />
Wiener György értékelése szerint<br />
„az alaptörvény a parlamentáris<br />
berendezkedés alapmodelljét körvonalazza,<br />
melyben a kormány kizárólag<br />
a törvényhozónak tartozik felelõsséggel,<br />
és az államfõ tevékenysége,<br />
kivételes esetektõl eltekintve,<br />
szimbolikus funkciók ellátására korlátozódik.<br />
Az alaptörvény szövege<br />
alapján ugyan nem dönthetjük el,<br />
hogy a szövetségi elnök szervezetileg<br />
a végrehajtó hatalomhoz tartozik-e<br />
avagy sem, szûk körû jogosítványai<br />
azonban kizárják, hogy az államszervezetben<br />
önálló regulatív<br />
szerepet töltsön be.” 25<br />
Fehér Zoltán kiemeli, hogy az<br />
alaptörvény koncepciója szerint a<br />
kancellár vezette kormány mûködését<br />
három alapelv szabályozza:<br />
– a kancellárelv (Kanzlerprinzip),<br />
amely alapján a kormánypolitika<br />
irányvonalát a kormányfõ határozza<br />
meg, és ezért õ is viseli a felelõsséget;<br />
– a kabinetelv (Kollegialprinzip),<br />
amely szerint a légfontosabb politikai<br />
döntéseket a kabinet egésze<br />
hozza meg többségi szavazással; illetve<br />
– az ágazati felelõsség elve (Ressortprinzip),<br />
amely alapján minden<br />
miniszter – a kormányprogram által<br />
meghatározott irányvonalon<br />
belül – önállóan irányítja a tárcája<br />
alá vagy feladatkörébe tartozó ágazatot,<br />
területet, és ezért önálló felelõsséggel<br />
tartozik.<br />
Hozzáteszi azonban, hogy ezeket az<br />
elveket a kancellár túllépte, bõvítve<br />
saját kompetenciáját. 26<br />
Ezzel egyetértve<br />
magunk is úgy látjuk, hogy az<br />
erõs végrehajtó hatalmon belül is kiemelt<br />
jelentõségû a szövetségi kancellár<br />
szerepe. Ezt legjobban az alaptörvény<br />
65. cikke (az ún. Richtlinienkompetenz)<br />
tükrözi, mely szerint a<br />
„szövetségi kancellár meghatározza<br />
a politika irányvonalát és viseli azért<br />
a felelõsséget.” A szövetségi miniszterek<br />
csupán ezen – a kancellár által<br />
meghatározott – politika mentén irányíthatják<br />
saját szakterületüket.<br />
Azzal, hogy a politikai irányvonal<br />
meghatározását az alaptörvény nem<br />
a szövetségi kormányra, hanem kifejezetten<br />
és nevesítve a kormányfõre<br />
bízza, egyértelmûvé teszi, hogy a<br />
szövetségi kancellár nem pusztán<br />
primus inter pares a végrehajtó hatalomban,<br />
hanem a politikai irányvonal<br />
meghatározása kérdésében egyedüli<br />
birtokosa annak. Ezzel nem<br />
ellentétes az sem, hogy a miniszterek<br />
közötti véleménykülönbség esetén<br />
nem a kancellár, hanem a szövetségi<br />
kormány dönt. Nem vitás azonban,<br />
hogy a végrehajtó hatalomból eredõ<br />
jogosítványok teljességével a szövetségi<br />
kancellár, illetve a kormány van<br />
felruházva. Ennek megfelelõen az<br />
alaptörvény 5. fejezetében szabályozott<br />
államfõi jogállás nem indokolatlanul<br />
vált a „gyenge, szimbolikus<br />
elnöki hatalom” jogirodalomban is<br />
gyakran emlegetett példájává.<br />
Ennek megfelelõen a szövetségi<br />
elnök hatásköreinek gyakorlása ellenjegyzéshez<br />
kötött. E fõszabály<br />
alól az alaptörvény csak három kivételt<br />
nevesít, ezek közül azonban csak<br />
kettõ tulajdonítható komoly jelentõségûnek,<br />
és e kettõ közül is csak a<br />
Bundestag feloszlatásának kizárólagos<br />
olyan, amely a bonni alaptörvény<br />
hatálybalépése (1949. május<br />
23.) óta néhány alkalommal a gyakorlatban<br />
is a politikai élet fõszereplõjévé<br />
tette a szövetségi elnököt.<br />
1. Nem igényel ellenjegyzés az<br />
alaptörvény 69. cikk (3) bekezdésében<br />
található azon elnöki hatáskör,<br />
amely arra jogosítja fel az államfõt,<br />
hogy felkérje a szövetségi kancellárt,<br />
hogy annak megbízatásának megszûnése<br />
esetén az ügyeket tovább intézze<br />
utódja kinevezéséig.<br />
2. Jelentõsebb – ellenjegyzést szintén<br />
nem igénylõ – elnöki jogosítvány<br />
a kancellár kinevezése és felmentése,<br />
illetve a kormányfõ személyére való<br />
javaslattétel [63. cikk]. E hatáskör<br />
gyakorlása során is az alaptörvény<br />
csak egy esetben ad önálló választási<br />
lehetõséget az államfõnek: ha a Bundestag<br />
az elnök által kancellárnak<br />
jelölt személyt az alaptörvényben<br />
elõírt abszolút (ún. kancellári) többséggel<br />
nem választja meg, és a sikertelen<br />
választástól számított tizennégy<br />
napon belül hasonló többséggel<br />
sem sikerül szövetségi kancellárt<br />
választania. Úgy haladéktalanul<br />
újabb választási fordulót kell tartani,<br />
amelyben az tekinthetõ megválasztottnak,<br />
aki a legtöbb szavazatot elnyeri.<br />
Ha azonban ez a szavazati<br />
arány az abszolút szavazati többséget<br />
nem éri el, a szövetségi elnök szabadon<br />
dönthet arról, hogy a legtöbb<br />
szavazatot elért, de kancellári többséggel<br />
nem rendelkezõ jelöltet hét<br />
napon belül kinevezi, vagy pedig a<br />
Bundestagot feloszlatja. Ilyen esetre<br />
azonban a bonni alaptörvény alkalmazása<br />
során még nem került sor.<br />
3. Többször is sor került – így az<br />
államfõ legjelentõsebb érdemi jogosítványának<br />
tekinthetõ – a köztársasági<br />
elnök egyéb esetben meghatározott<br />
parlament-feloszlatási jogának<br />
gyakorlására. 27<br />
Elõre bocsátjuk, hogy a Weimari<br />
Köztársaság tapasztalataiból kiindulva<br />
az alaptörvényt megalkotó<br />
Parlamenti Tanács legfõbb értékének<br />
a politikai és kormányzati stabilitás<br />
biztosítását tekintette. Ezért vezette<br />
be a – más országokban, köztük Magyarországon<br />
is átvett – konstruktív<br />
bizalmatlansági indítványt, amely<br />
kizárja az interregnumot a bizalmi<br />
válság miatt bekövetkezõ kormányváltásnál.<br />
Szintén a folyamatosság<br />
biztosítása érdekében az alaptörvény<br />
nem adja meg a Bundestagnak<br />
az önfeloszlatás jogát, és ezzel összefüggésben<br />
szabályozta a kormányzattal<br />
szembeni bizalmi kérdést.<br />
Ez utóbbi keretében újabb érdemi,<br />
a gyakorlatban is már több alkalommal<br />
jelentõséggel bíró jogosítványt<br />
adott a köztársasági elnök kezébe,<br />
annak ellenére, hogy magánál a bizalmatlansági<br />
indítványnál a szövetségi<br />
elnök nem tekinthetõ érdemi<br />
döntéshozónak. Amennyiben a bizalmatlansági<br />
indítványban megjelölt<br />
személy megszerzi a kancellári<br />
többséget, azaz a szavazatok abszo-<br />
25 Wiener, i.m. 248. p.<br />
26 Fehér, i.m. 43. p.<br />
27 Érdekesség, hogy az alaptörvény a szövetségi elnök jogkörénél csak a Bundestag feloszlatásának elõbb részletezett, mindezidáig példa nélkül<br />
álló elnöki jogosítványát említi, és csak a szövetségi kormányról szóló fejezetben jogosítja fel a köztársasági elnököt arra, hogy a Bundestagot<br />
más okból oszlassa fel.<br />
2007. évi 2–3. szám<br />
29
Change language