collega - Károli Gáspár Református Egyetem

Dr. Lõrincsik Péter
Közigazgatás-fejlesztési törekvések
Erdei és az IDEA elképzelései szerint
Bevezetés
A közigazgatás fejlesztésére irányuló
törekvések azóta vannak jelen, amióta
egyáltalán közigazgatásról beszélhetünk.
A folyamatosan változó külsõ
és belsõ környezet szükségszerûvé
teszi ezen alrendszer rendszeres
korrekcióját, sõt idõnként egy-egy jelentõs
mértékû reformját.
A folyamat természetes, hiszen a
közigazgatásnak követnie kell a
folytonosan változó igényeket, illetve
méretébõl adódóan bizonyos idõközönként
újratermeli önmagát,
melyre valamilyen választ kell adni.
A kormányzatok ennek megfelelõen
minduntalan napirendre tûzték a
közigazgatás megreformálásának
szükségességét, kisebb-nagyobb
eredményeket el is értek, de az óhajtott
célkitûzések nagyrészt inkább
elképzelések maradtak. Idõrõl-idõre
tudományos igényû vagy azt nélkülözõ
munkák láttak napvilágot, melyek
újabb és újabb közigazgatás-fejlesztési
koncepciókat vázoltak fel, és
a mindenkori fennálló rendszert
kívánták korszerûsíteni. Az elképzelések
adott korban és adott közigazgatásra
vetítve is igen széles spektrumot
fogtak át, de koroktól függetlenül
egyes elemek rendszeresen
felbukkantak hasonló adottságok
vizsgálatakor. Ilyen az elaprózódott
településszerkezet valamiféle integrációja,
de ilyen a középszintû igazgatásnak
a (vár)megye rendszertõl
való elvonatkoztatása.
Összehasonlító elemzésem során
egy régi, elképzelés szintjén maradt
koncepciót és egy a napjaink magyar
térségi közigazgatását meghatározó
folyamatot elõkészítõ elgondolást
vizsgálok. Az egyik Erdei Ferenc 1 két
világháború között kidolgozott elmélete,
míg a másik az IDEA Bizottság
által kimunkált közigazgatás-fejlesztési
törekvés.
A két elgondolás nem ugyanaz,
de mégis sok hasonlóság lelhetõ fel
egyes részleteiben. Elérendõ célja
szerint mindkettõ egy atomizált,
fennmaradási gondokkal küszködõ,
néhol saját identitását keresõ települési
igazgatást kívánt integratív eszközökkel
egy hatékonyabb, racionálisabb,
egyszerûbb, átláthatóbb és fõleg
olcsóbb önkormányzati rendszerré
átdolgozni.
1. Kiinduló helyzetek
1.1. A közigazgatás helyzete az
Erdei-féle elképzelés idején
A két világháború közötti közigazgatásunk
a reformgondolatok artikulálása
szempontjából hasonló jegyeket
mutatott, mint jelenlegi
rendszerünk. Egymást váltották,
egymásra licitáltak a különbözõ
modernizációs elképzelések, de
alig-alig valósult meg belõlük valami.
Stipta István szavait idézve
„A kiegyezést követõ állami, különösen
közigazgatási reformok nélkülözték
az átfogó koncepciót,
bevallottan a legszükségesebb változásokat
irányozták elõ és végrehajtásuk
gyakran résszerû, kompromisszumos,
nem egyszer eredmény
nélküli volt.” 2
Meg kell azonban azt jegyezni,
hogy nem a lakosság egésze állt útjában
minden egészséges gazdasági,
társadalmi, közigazgatási – s ezen
belül területi – reformnak, hanem az
a nemzet egészéhez viszonyítva
szûk réteg, amely az alkotmány fetisizálásával,
megmerevítésével helyzetét
sikeresen mentette át egyik évtizedbõl
a másikba.
A településszerkezetben a kisfalvak
voltak többségben, teljes számuk
1 705, 3 s az összes benne élõ lakosság
száma pedig 950 000 fõ volt.
Ezen települések életképessége korlátozott
volt, mivel orvossal, állatorvossal,
ügyvéddel és még önálló
jegyzõvel sem rendelkeztek. Tehát a
legkezdetlegesebb szükségletek kielégítésében
is arra voltak ráutalva,
hogy vagy lecsökkentsék szükségleteiket,
vagy pedig másik községbe
járjanak át azok kielégítése végett.
Hencz Aurél megfogalmazása szerint
a falu „Parasztsága még töményebben
és konzerváltabban paraszt
minden más földmûvelõnél. Magyarázata
az, hogy a parasztság általános
társadalmi kötöttségei itt még a
kis közösségnek a különlegesen
megkötõ hatásával és helyi elzártságának
a tényezõivel is meg vannak
terhelve.” 4
A középszintû közigazgatás a vármegyei
rendszeren alapult, mely a
korábbi évtizedek, évszázadok során
elsõsorban magánérdekeket szolgált
ki – többek között határai is a földbirtokok
határaihoz igazodtak – így
betonozva be a reformtörekvéseket
minduntalan megakadályozó nagybirtokosi
réteget.
1.2. Önkormányzatok
és kapcsolataik
a rendszerváltást követõen
Az 1990-ben létrehozott önkormányzati
rendszer az elemi települést tette
a közigazgatás-szervezés alapjává.
Az Ötv. felszámolta a korábbi integrációs
csomópontokat, illetõleg az
önkormányzatok együttmûködését
társulásos alapokra helyezte. Azonban
a szocialista rendszer beidegzõdései,
illetve jogi akadályok a kezde-
1 Makón született 1910. dec. 24-én. A Márciusi Front meghatározó egyénisége, a Nemzeti Parasztpárt megalakításának egyik kezdeményezõje,
majd 1939-ben egyik alapító tagja volt. 1944-ben Szegeden bekapcsolódott a Függetlenségi Front szervezésébe, majd az Ideiglenes Nemzeti Kormány
belügyminisztere lett. 1948-tól az MTA tagja. Különbözõ tárcákat töltött be a kommunista hatalomátvétel után is. Haláláig az MTA
(1957–1964, 1970–71) és a Hazafias Népfront (1964–1970) fõtitkára volt. 1971. máj. 11-én Budapesten halt meg.
2 Stipta István: A vármegyei szervezet átalakítása Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején. Acta Juridica et Politica. Tomus XLVI. Fasciculus 5.
Szeged, 1995. 3. p.
3 Jelenleg 1 720 ezer fõ alatti település van Magyarországon.
4 Dr. Hencz Aurél: Területrendezési törekvések Magyarországon. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest, 1973. 422. p.
50 XI. évfolyam 2–3. szám