collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A közösségi jog elsõbbségét érintõ magyar alkotmánybírósági határozatok<br />
tük, tehát nem lehet közömbös a szóban<br />
forgó ügyben sem, hogy rendeletrõl<br />
vagy irányelvrõl van-e szó. Az<br />
AB azonban, úgy tûnik, elmoshatónak<br />
véli a kétfajta jogforrási kategória<br />
közti határvonalat. 9<br />
Igaz ugyan,<br />
hogy a rendeleteknek is lehetnek<br />
olyan rendelkezései, amelyek bizonyos<br />
pontokon igénylik a tagállam<br />
részérõl végrehajtási intézkedés<br />
meghozatalát, s az AB álláspontja<br />
szerint itt éppen ilyen rendelkezések<br />
alkotmányossága a kérdés. Valójában<br />
azonban a bizonyos nemzeti<br />
diszkréciót engedõ rendeleti szabályok<br />
elkülöníthetõk a rendelet többi<br />
szabályától, ami a szóban forgó esetben<br />
azt jelenti, hogy a rendelet értelmében<br />
a díjfizetési kötelezettségre<br />
vonatkozó rendeleti szabály magyar<br />
végrehajtási intézkedés nélkül hatályba<br />
lépett 2004. május 1-jén, s csak<br />
a kikényszerítésére vonatkozó részletszabályok<br />
meghozatalában volt<br />
némi diszkréciós jogköre a magyar<br />
törvényalkotásnak. 10<br />
Az AB tehát<br />
igyekezett alátámasztani azt az álláspontot,<br />
miszerint itt egy magyar törvény<br />
magyar alkotmánnyal való<br />
összeegyeztethetõségérõl van szó, s<br />
így a továbbiakban csak ezt a kérdést<br />
vizsgálta. A magyar Alkotmánybíróság<br />
ilyen módon elhárította a többletkészletezési<br />
törvény közösségi jogi<br />
eredetébõl adódó következményeket,<br />
és a jogállamiság elvével ütközõnek,<br />
tehát alkotmányellenesnek<br />
nyilvánította a magyar törvényt.<br />
A 17/2004. számú határozattal<br />
párhuzamba állítható a 2005 elején<br />
született 774/B/2004. számú határozat,<br />
ugyanis ebben az ügyben is egy közösségi<br />
jogon alapuló magyar jogszabályi<br />
rendelkezés alkotmányossága<br />
vált kérdésessé. A lõfegyverekrõl<br />
és lõszerekrõl szóló törvény 11 vitatott<br />
szakasza egy irányelven alapult,<br />
12<br />
amelynek értelmében a lõfegyver-kereskedõk<br />
kötelesek megszerezni<br />
és nyilvántartani a vevõk<br />
személyazonosító adatait. Az indítványozó<br />
szerint ez az elõírás sérti a<br />
személyes adatok védelméhez való<br />
alkotmányos jogot, ezzel azonban az<br />
Alkotmánybíróság nem értett egyet,<br />
így az indítványt elutasította.<br />
Ebben az ügyben tehát hasonló<br />
probléma merült fel, mint a fenti<br />
esetben: megkérdõjelezõdött egy<br />
közösségi jogon alapuló magyar jogszabályi<br />
rendelkezés alkotmányossága.<br />
Itt azonban irányelvrõl volt<br />
szó, nem pedig rendeletrõl. Az Alkotmánybíróság<br />
azonban indokolásában<br />
a 17/2004. határozatra hivatkozott,<br />
amely megerõsíti azt a feltevést,<br />
hogy az AB nem tesz különbséget<br />
a közösségi jogforrások között.<br />
E határozat indokolásában ugyanúgy<br />
érvelt az AB, mint a fenti határozatban,<br />
tehát „a jelen ügyben elõterjesztett<br />
indítvány folytán is az<br />
Irányelven alapuló magyar jogszabály<br />
alkotmányosságának vizsgálatát<br />
végezte el anélkül, hogy a vizsgálat<br />
az Irányelv érvényességét vagy<br />
az implementálás megfelelõségét<br />
érintette volna”. 13 Azzal tehát, hogy<br />
az AB ismét függetlenítette a magyar<br />
jogszabályt közösségi jogi alapjától,<br />
ismét elkerülte az elsõbbségi<br />
kérdést, vagy akár azt, hogy vele<br />
szemben felmerüljön az Európai Bírósághoz<br />
fordulás kívánalma. Az alkotmánybírósági<br />
álláspont tehát<br />
semmilyen eltérést nem mutat abból<br />
eredõen, hogy rendeletrõl vagy<br />
irányelvrõl van-e szó. 14 Mindenesetre,<br />
a különbségtétel elmaradásán túl<br />
az igazán lényeges hozadéka ennek<br />
az érvelésnek az, hogy ezzel az AB<br />
tisztán magyar jogot érintõ kérdésként<br />
kezelhette mindkét ügyet, kizárva<br />
ezzel a szóban forgó közösségi<br />
jogszabályok elsõbbsége érvényesülésének<br />
lehetõségét.<br />
Az Alkotmánybíróság joggyakorlata<br />
látszólag a német vagy az olasz<br />
alkotmánybíróságok korai joggyakorlatához<br />
teszi hasonlatossá a magyar<br />
álláspontot. Ezek az alkotmánybíróságok<br />
ugyanis kezdetben a<br />
nemzeti alkotmány által biztosított<br />
magas alapjogvédelmi szint csökkenésétõl<br />
való félelem miatt elutasították<br />
a közösségi jog abszolút elsõbbségének<br />
elismerését. A német alkotmánybíróság<br />
híres „Solange I” ítéletében<br />
15<br />
rögzítette, hogy a közösségi<br />
jog és valamely alkotmányos alapjog<br />
ütközése esetén az alapjogok védelme<br />
élvez elsõbbséget mindaddig,<br />
amíg az alapjogvédelem közösségi<br />
szinten nem lesz megfelelõ. Csak<br />
egy évtizeddel késõbb, a „Solange II”<br />
ítélet 16 meghozatalától kezdve<br />
mondhatjuk azt, hogy a német alkotmánybíróság<br />
elfogadja a közösségi<br />
jog elsõbbségét az alkotmányos alapjogokkal<br />
szemben is, 17<br />
és feladta az<br />
alapjogok közösségi jogszabályok által<br />
okozott sérelmétõl való félelmét.<br />
Az olasz alkotmánybíróság álláspontja<br />
hasonló: a közösségi jogszabályok<br />
nem élvezhetnek elsõbbséget<br />
az alkotmányos alapjogok felett. 18<br />
A magyar Alkotmánybíróság azonban<br />
tulajdonképpen egy lépéssel<br />
hátrébb jár, mint nyugati „kollégái” a<br />
probléma felmerülésekor. A fenti határozatokból<br />
ugyanis azt látjuk,<br />
hogy a magyar AB még azt sem ismerte<br />
el, hogy ezekben az ügyekben<br />
elsõbbségi kérdés merült fel. A közösségi<br />
jog elsõbbségére hivatkozást<br />
semmilyen formában nem találunk a<br />
határozatokban. A magyar AB ezidáig<br />
nem foglalt határozottan állást<br />
a közösségi jog magyar jog feletti elsõbbségének<br />
kérdésében: nem rögzítette<br />
azt sem, hogy a közösségi jog-<br />
9 A Római Szerzõdés 249. cikke ugyanis az irányelvet nevezi meg mint olyan jogforrást, amely „az elérendõ célokat illetõen minden címzett tagállamra<br />
kötelezõ, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja”.<br />
10 Sajó, i.m., 90. p.<br />
11 2004. évi XXIV. törvény a lõfegyverekrõl és lõszerekrõl.<br />
12 A Tanács 91/477/EGK irányelve [1991] HL L 256.<br />
13 A határozat II. része.<br />
14 Ez a következtetés független attól, hogy a lõfegyvertörvénnyel kapcsolatos konkrét ügyben az alapjogvédelem sérelmét nem találta megalapozottnak<br />
az Alkotmánybíróság, tehát tulajdonképpen a közösségi jogszabály célkitûzése nem került veszélybe, szemben a többletkészletezési<br />
törvény esetével.<br />
15 Internationale Handelsgesellschaft mbH v. Einfuhr- und Vorratsstelle für Getreide und Futtermittel, 29. Mai 1974., 2BvL 52/71.<br />
16 Wünsche Handelsgesellschaft, 22. Oktober 1986., 2BvR 197/83.<br />
17 Pontosabban a közösségi jog által biztosított alapjogvédelmi szintet egyelõre megfelelõnek ítéli, így nem vizsgálja, hogy egy adott közösségi<br />
jogi rendelkezés a német alkotmány által garantált alapjogba ütközik-e, amely azonban nem jelenti azt, hogy feladta volna erre vonatkozó hatáskörét.<br />
18 Frontini v. Ministero delle Finanze, 27. 12. 1973, 183/73.<br />
2007. évi 2–3. szám<br />
209
Change language