collega - Károli Gáspár Református Egyetem

A 2005/29/EK irányelv átültetésének a Tpvt-t érintõ anyagi jogi kérdései
vagy egyéb megtévesztõ tájékoztatást
adnak az áru lényeges tulajdonságairól.
Az ár, ill. annak a kiszámítása, a
különleges árkedvezmények megléte
a UCP irányelv 6. cikk (1) bek. c)
pontjában megfelel az „elsõ csoport”
elsõ gondolatának. A lényeges tulajdonságokkal
kapcsolatos megtévesztés
is az uniós szabályozás része. 15
Ezzel kapcsolatban a Tpvt. további
részleteket tartalmaz, de csak példálózó
jelleggel. Az azonos cím alatt
az irányelvben található listán nem
szerepel kimondottan a Tpvt-beli „az
egészségre és a környezetre gyakorolt
hatás” és a „beszerzési forrás
vagy mód.” Az irányelvi a „földrajzi
vagy kereskedelmi eredet” kategóriába
beleérthetõ a „beszerzési forrás
vagy mód”. Az „egészségre gyakorolt
hatás” kérdésköréhez tartozónak
minõsíti a kommentár 16 azt a helyzetet,
amikor az eladó eltúlozza az áru
egészségre gyakorolt befolyását,
vagy valótlan hatáseredményt állít.
Ez az irányelv „az adott célra való alkalmasság”
kategóriájának felel meg.
A Tpvt. egyetlen az irányelvben
nem nevesített kategóriája a környezetre
gyakorolt hatás. Ez specifikus,
és túlmutat az irányelvi „használattól
várható eredmények”-en. Ez az
Európai Közösség Alapító Szerzõdés
(1957. március 25.) 174–176. cikkelyeinek
felel meg, és nem ütközik kimondottan
az új irányelvbe, vagyis
nemcsak a Tpvt-ben tartható meg (a
fentebb említett módosított személyi
hatállyal), hanem az új, harmonizálás
miatt kiadandó törvénybe is felvehetõ
volna. A környezetkárosításból
fakadó hátrányok növekedésével
ugyanis mind elterjedtebbé válik
majd a környezetbarát személet. Ha
a kereskedõk ezzel visszaélnek, és
ezzel kapcsolatosan tévesztik meg a
fogyasztóikat, az legalább annyira
tisztességtelen, mint pl. a tartozékok,
az összetétel vagy egyéb, az irányelvben
nevesített lényeges tulajdonságok
felõl való megtévesztés.
A megtévesztésre alkalmas árujelzõt
is magába foglalja a 6. cikk (1)
bek. b) pontja. Az egyéb, megtévesztésre
alkalmas tájékoztatás a 6. cikk
(1) bekezdés elsõ mondatába érthetõ
bele, ahhoz képes nem hoz új vagy
eltérõ szempontokat.
A „második csoport” 17
a mulasztásos
megtévesztést hozza példaként
a tisztességtelen megtévesztésre.
A megtévesztõ mulasztásokat a
UCP irányelv 7. cikk (1) bekezdése
szabályozza. Ott általánosan fogalmaz
az uniós jogalkotó: „döntéshez
szükséges jelentõs információk”-ról
beszél. A megtévesztõ tevékenységek
között szerepel a „termék jóváhagyására
vonatkozó bármely
kijelentés vagy jelzés”, 18
ez a mi jelenlegi
jogszabályi elõírásainknak
felel meg. Ami tevékenységként jelentõs
a megtévesztés esetén, annak
az elmulasztása is jelentõs lehet,
ezért ebben a magyar jogalkotó, ha
nevesít is egy lehetséges esetet, nem
megy tovább az irányelvi elõírástól.
Az áruval szemben támasztott szokásos
követelmények a termék lényeges
tulajdonságai 19 körében szintén
érthetõek, a termék használata, a
célra való alkalmasság stb. vonatkozásában.
Az áru használatával kapcsolatos
információk az áru lényeges
tulajdonságai, 20 ha a termék felhasználása
a szokásostól lényegesen eltérõ feltételek
megvalósulását igényli, az ennek
egyik esete.
A „második” csoportbeli tényállási
elemek, mint láttuk, részletesen,
de nem az irányelvtõl eltérõen, attól
messzebb menõen hoznak példákat
a mulasztásos megtévesztésre.
A joghagyomány õrzése érdekében,
mivel ezek már a jogalkalmazók tudatába
ivódott tényállási elemek, átvehetõk
volnának az irányelv 7. cikkének
az átültetésekor, példálózó
felsorolásként.
A „harmadik csoport” 21
a megtévesztõ
tájékoztatást tiltja az áru
értékesítésével, forgalmazásával kapcsolatosan,
vagyis ismét aktív tevékenységet
tételez fel. Emiatt a megtévesztõ
tevékenységeket szabályozó
6. cikk (1) bekezdésében lévõ lista 22
érinti a Tpvt-beli szabályozást.
A „nyerési esély” az irányelv 1. sz.
mellékletében, azokról a kereskedelmi
gyakorlatokról, amelyek minden
körülmények között tisztességtelennek
számítanak, a 16. pontban kifejezetten
visszaköszön. A kapcsolódó
ajándékokat pedig ugyanitt, a 19. sz.
pontban konkretizálja az uniós jogalkotó.
Az engedmények „árkedvezmény
megléte” néven az irányelv 6.
cikk (1) bek. d) pontjában szerepel
már. A „fizetési feltételek” és a „forgalmazás
módja” a termék lényeges
tulajdonságainak a listájába szubszumálható
bele. Ezek a jelenlegi
szabályozásban is csak példálózva
szerepelnek, viszonylag csekély gyakorlati
jelentõségük sem indokolja,
hogy az új szabályozásba átültessék.
A Tpvt 8. § (4) bekezdés szerinti
„különösen elõnyös vásárlás hamis látszatát
keltik” fordulathoz képest az
irányelv elsõ mellékletének a 10. és
20. pontjai általánosabb megfogalmazást
használnak. Ha már az
irányelv pontos átültetése érdekében
az ennek megfelelõ új törvényt hozunk
létre, akkor érdemes az irányelvhez
fûzött elsõ listát – amely
„blacklist”, vagyis fekete lista néven
került be a jogászi köztudatba – átszerkesztés
nélkül átvennünk, ezért
az új törvény szövegébe nem javaslom
a jelenlegi szabály átvételét.
A Tpvt. jelenlegi értelmezõ szabálya
23 sem jelent az irányelvhez képest
újdonságot. A tisztességtelen
kereskedelmi gyakorlatok meghatározásakor
ill. az azutáni szakaszban,
24
miszerint a célcsoport átlagtagja
szempontjából kell értékelni az
elhangzott kifejezéseket, benne rejlik,
hogy a mindennapi életben és a
szakmában általánosan elfogadott
általános jelentés legyen irányadó a
15 2005/29/EK sz. irányelv 6. cikk (1) bekezdés, b) pont
16 Miskolczi Bodnár Péter: A versenytörvény magyarázata, KJK-ERSZÖV, 2002, 104. p.
17 Tpvt. 8. § (2) b)
18 2005/29/EK sz. irányelv 6. cikk (1) bek. c)
19 2005/29/EK sz. irányelv 6. cikk (1) bek. b)
20 2005/29/EK sz. irányelv 6. cikk (1) bek. b)
21 Tpvt. 8. § (2) bek. c)
22 2005/29/EK sz. irányelv 6. cikk (1) bek. c), e)
23 Tpvt. 9. §
24 2005/29/EK sz. irányelv 5. cikk (2) és (3) bek.
2007. évi 2–3. szám
155