collega - Károli Gáspár Református Egyetem

Tisza Tamás
Törvényességi felügyelet a hatályos
magyar közigazgatási jogban
A közigazgatás-tudomány és a közigazgatási
jogtudomány a felügyelet
kérdéskörét az irányítás – felügyelet –
ellenõrzés fogalmi rendszerében szokta
tárgyalni, mely e tudományágak
egyik sokat vitatott témája. A legtöbb
közigazgatási elméleti jogász foglalkozott
már – legalább érintõlegesen –
e kérdéskörrel. Ebbõl is következõen
e fogalmak elméleti meghatározása és leírása
meglehetõsen sokféle, nem csekély
mértékben annak következtében is,
hogy e téren a jogalkotó fejében is tapasztalható
bizonyos fogalmi zûrzavar,
így a tételes jogi szabályozásban is
összemosódnak a fogalmak, hatáskörök, és
sokfélék a jogi megoldások.
Ennek ellenére a szakirodalomban
alapvetõen megfogalmazást nyertek
azok az általánosnak tekinthetõ rendezõ
elvek, melyek ezen intézmények
fogalmi meghatározásához és
leírásához támpontul szolgálnak.
A közigazgatási szerzõk a rendelkezésre
álló beavatkozási lehetõségek
fajtája, e jogosítványok erõssége
szempontjából – mintegy fokozati
skálát tekintve – a felügyeletet, az irányítás
és az ellenõrzés kategóriája közé
helyezik el, amely magában foglalja az ellenõrzési
jogosítványt is, de nem éri el az
irányítás jogkörének lehetõségeit.
A jogtudomány szerint általában
irányítási jogviszonyra utal az alábbi
jogosítványok megléte: 1. szabályozási
jog, 2. az irányított ügyeiben való
döntési jogosultság, 3. konkrét ügyben
való utasításadási jog, 4. aktus-felülvizsgálati
jog, 5. ellenõrzési jog.
A felügyeletet a hatáskörök oldaláról
a jogtudomány általánosságban
úgy határozza meg, hogy az általában
csak az ellenõrzési jogot, a hibák megszüntetésére
való felhívás jogát és a felelõsségre
vonás kezdeményezésének jogát
birtokolja, de egyes esetekben – kivételesen
– szabályozási, döntési és aktus-felülvizsgálati
jogot is.
A felügyelet fajtáit több szempont
szerint is osztályozzák. A témánk
szempontjából releváns osztályozás
szerint a tevékenységi szférák jellege
alapján szokásos megkülönböztetni
szakmai, hatósági, törvényességi felügyeletet.
Atörvényességi felügyelet során a felügyeletet
gyakorló szerv azt ellenõrzi,
hogy a szervezetek létesítõ okiratai, belsõ
szabályzatai, mûködésük és döntéseik
megfelelnek-e a rájuk vonatkozó jogi és
belsõ normatív elõírásoknak. Az állami
szervek által gyakorolt törvényességi
felügyeleti jogkör jogi szabályozása
korántsem egységes. Az ilyen jogkört
létesítõ törvények általában olyan szabályozást
adnak, amely a felügyeletet
gyakorló szervet csupán az ellenõrzés lefolytatására
és a törvénysértés megszüntetésére
való felhívás kibocsátására, illetve
felelõsségre vonás kezdeményezésére jogosítja
fel, amennyiben azonban az ellenõrzött
szerv a törvénysértést önként
nem szünteti meg, a törvénysértés
megszüntetése érdekében történõ
állami kényszerítõ döntést a jogalkotó a
bíróság hatáskörébe utalja, amely bírósági
eljárást a törvényességi felügyeletet gyakorló
szerv indíthatja meg. Olyan törvényességi
felügyeleti jogkört is ismer
azonban a hatályos jog, amely a törvényességi
felügyeleti jogkört gyakorló
államigazgatási szerv hatáskörébe
utalja a törvénysértõ döntés megsemmisítését,
illetve az államigazgatási szerv felfüggesztheti
az ellenõrzött szervezet autonómiáját,
mûködését, s a döntés ellen az
érintett szervezet fordulhat jogorvoslatért
a bírósághoz.
A hatályos törvények szerint jelenleg
a következõ közigazgatási szervek
gyakorolnak törvényességi felügyeleti
jogkört az alábbi szervezetek felett:
– az önkormányzati és területfejlesztési
miniszter:
– Magyar Mérnöki Kamara (1996.
évi LVIII. törvény 38. § (1) bek.)
– Magyar Építész Kamara (1996. évi
LVIII. törvény 38. § (1) bekezdése)
– kistérségi, térségi és regionális fejlesztési
tanácsok /az ezek feletti
törvényességi felügyeletet a megyei,
fõvárosi közigazgatási hivatalok
vezetõin keresztül látja
el (1996. évi XXI. törvény 10/A.
§ (4) bekezdése, 12. § (7) bekezdése,
15. § (15) bekezdése, 16. §
(10) bekezdése)
– az igazságügyi és rendészeti miniszter:
– a közjegyzõi, önkormányzati szervek
(kamarák) (1991. évi XLI. törvény
15/A. §)
– az ügyvédek kamarái (1998. évi XI.
törvény 121. § (1) bekezdése)
– a bírósági végrehajtók kamarái
(1994. évi LIII. törvény 253/D. §
(1) bekezdése)
– az igazságügyi szakértõk kamarái
(1995. évi CXIV. törvény 49. § (1)
bekezdése)
– a személy és vagyonvédelmi, magánnyomozói
kamarák (2005. évi
CXXXIII. törvény 61. § (1) bekezdése)
– a földmûvelésügyi és vidékfejlesztési
miniszter:
– Magyar Állatorvosi Kamara, valamint
a fõvárosi és a megyei szervezetei
(1995. évi XCIV. törvény
26. § (1) bekezdése)
– az Országos Magyar Vadászkamara,
valamint a fõvárosi és megyei
szervezetei (1997. évi XLVI. törvény
26. § (1) bekezdése)
– a Magyar Növényvédõ Mérnöki és
Növényorvosi Kamara, valamint a
fõvárosi és a megyei szervezetei
(2000. évi LXXXIV. törvény 29. §
(1) bekezdése)
– a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa,
valamint a Hegyközségi Tanácsok
és a hegyközségek (1997. évi CII.
törvény 57. § (1) bekezdése)
– a gazdasági és közlekedési miniszter:
– Magyar Szabványügyi Testület
(1995. évi XXVIII. törvény 26. §
(1) bekezdés)
– az oktatási és kulturális miniszter: 1 69
1 Az oktatási miniszter e szervek felett a jogszabályok szóhasználata szerint csupán törvényességi ellenõrzést gyakorol, jogosítványai között szerepel
azonban az ellenõrzött szerv szervezeti és mûködési szabályzatának törvényességi szempontból történõ jóváhagyása is, mely álláspontom
szerint túlmutat a puszta ellenõrzési jogosítványon, inkább a törvényességi felügyelet körébe sorolható. A Tankönyves Vállalkozók Országos
Testülete vonatkozásában pedig a miniszter jogosítványa lényegében megegyezik más miniszterek egyéb szervezetek feletti törvényességi
felügyeleti jogkörével, ezért szerepelnek e miniszter törvényességi ellenõrzési jogkörei is a fenti listában.
2007. évi 2–3. szám