collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
A legsúlyosabb büntetések nemzetközi aspektusairól dióhéjban<br />
Az Európai Unió állásfoglalása<br />
A halálbüntetés megítélése az Európai<br />
Unióban is azt a fejlõdést járta be,<br />
mint az Európa Tanácsban.<br />
A Miniszterek Tanácsa 1998-ban<br />
elfogadott Irányelvében javasolják a<br />
halálbüntetés általános és feltétel<br />
nélküli eltörlését harmadik országok<br />
számára. Az Irányelvben kifejezésre<br />
jut az Európai Unió halálbüntetéssel<br />
kapcsolatos politikája.<br />
2000. december 7-én, Nizzában az<br />
Alapvetõ Jogok Európai Uniós Chartájában<br />
megismételték a halálbüntetés<br />
alkalmazására és végrehajtására vonatkozó<br />
tilalmat: „Senkit sem lehet halálra<br />
ítélni, sem kivégezni.” 12<br />
Mindegyik nemzetközi egyezményre<br />
igaz az a megállapítás, hogy<br />
csak a részes tagállamok csatlakozhatnak<br />
hozzájuk, de az aláírásra egy<br />
tagállam sem kötelezhetõ. Az egyezményekbõl<br />
való kilépést joghátrányok<br />
nélkül teszi lehetõvé mindegyik<br />
egyezmény. Ám nemzetközi<br />
politikai értelemben egy ilyen döntés<br />
az állam öngyilkossági kísérletével<br />
lenne egyenlõ.<br />
A több mint ötven évet felölelõ<br />
nemzetközi jogfejlõdésbõl egyértelmûen<br />
kirajzolódik, miként alakult az<br />
elmúlt évtizedekben a halálbüntetés<br />
megítélése. Az utóbbi idõk tendenciájából<br />
arra lehet következtetni, hogy<br />
a nemzetközi jog területén a halálbüntetés<br />
problémája mellett elõtérbe<br />
került a tényleges életfogytig tartó<br />
szabadságvesztés kérdése is.<br />
Az egyes országok<br />
büntetõjogi szabályozása<br />
A magyar büntetéstani tendenciákat<br />
jobban megérthetjük, ha megvizsgáljuk<br />
a nyugati polgári államok kriminálpolitikájának<br />
alakulását. Igaz<br />
ugyan, hogy a jogintézmények pontos<br />
jelentése országokként változik,<br />
más és más taralommal bír, azonban<br />
köztudott, hogy egy jogintézmény<br />
nemzetközi megítélése, fejlõdése,<br />
megszûnése, vagy átalakulása hatást<br />
gyakorol a nemzeti jogra. Fontos következtetéseket<br />
lehet levonni a külföldi<br />
államok szabályozásából, amelyek<br />
segítségünkre lehetnek a halálbüntetés<br />
és a tényleges életfogytig<br />
tartó szabadságvesztés magyar szabályozásának<br />
vizsgálatában.<br />
Nemzetközi téren két nagy fejlõdési<br />
vonal különböztethetõ meg az<br />
államok büntetõpolitikájában. Az<br />
egyik a szabadságelvonó büntetések<br />
tudatos háttérbe helyezése, helyettük<br />
különféle, szabadságelvonással nem<br />
járó szankciók alkalmazása. A pénzbüntetés<br />
és a közérdekû munka elõtérbe<br />
kerülése, valamint a hagyományos<br />
büntetési rendszeren kívüli alternatívák<br />
(pl.: jóvátétel, mediáció)<br />
megjelenése jellemzi a nyugat-európai<br />
államok igazságszolgáltatásának<br />
nagy részét. Ennek a fejlõdési vonalnak<br />
az alapját leginkább az emberi jogok<br />
tiszteletben tartásának garantálása,<br />
az igazságszolgáltatás tehermentesítése,<br />
valamint a túlzsúfolt végrehajtási<br />
intézményekben tapasztalt<br />
negatívumok kompenzálása adja.<br />
A kriminálpolitika másik iránya a<br />
törvényi büntetéssel fenyegetés és az<br />
ítélkezés szigorításában nyilvánul<br />
meg. Ez az irány leginkább a „kemény<br />
kéz” és „zéró tolerancia” elvével<br />
jellemezhetõ. Ezt az utat követik<br />
az angolszász országok, valamint az<br />
utóbbi években hazánk is. 13<br />
Lengyelország<br />
A II. világháborút megelõzõen az<br />
1932-es lengyel büntetõtörvénykönyv<br />
ismerte a halálbüntetést és<br />
nem önálló büntetésként az életfogytig<br />
tartó szabadságvesztést is.<br />
A háború után az életfogytig tartó<br />
büntetéssel fenyegetett bûncselekmények<br />
száma megnõtt, a szocialista<br />
ideológiával ellentétes büntetés kikerül<br />
a szankciórendszerbõl.<br />
Az 1969. évi lengyel Btk. azzal az<br />
elgondolással törölte el az életfogytig<br />
tartó szabadságvesztést, hogy a<br />
nevelés és a reszociálásra kialakított<br />
büntetési rendszerben olyan szankciónak<br />
nincs helye, amely az elítéltnek<br />
nem nyújt reményt a társadalomba<br />
történõ visszatérésre. Az indok<br />
–nem meglepõ módon- kísértetiesen<br />
hasonlít az 1961. évi V. törvény<br />
miniszteri indokolására.<br />
1988-ban a halálbüntetésre tényleges<br />
moratóriumot vezettek be, ebben<br />
az évben hajtották végre az utolsó<br />
halálos ítéletet. A halálbüntetést de<br />
iure 1997-ben törölték el, azóta a legsúlyosabb<br />
büntetés az életfogytig<br />
tartó büntetés. 14<br />
Az egyre nagyobb méreteket öltõ<br />
bûnözés nyomán felerõsödött lakossági<br />
félelem adott alapot a lengyel<br />
jobbközéphez tartozó Törvény és<br />
Igazság Pártjának a halálbüntetés<br />
visszaállítását célzó törvénytervezet<br />
benyújtásához. A javaslat a 2004. október<br />
22-i parlamenti szavazáson<br />
megbukott ugyan, azonban nagy sajtóvisszhangra<br />
talált. A javaslat az<br />
emberölés minõsített eseteire alkalmazta<br />
volna a halálbüntetést. Kiskorú<br />
tettesre és terhes nõre nem lehetett<br />
volna kiszabni. Polgári személy esetén<br />
kötél általi-, katonát golyó általi<br />
halálra lehetett volna ítélni. A kivégzésen<br />
jelen kellett volna lennie a védõnek,<br />
az ügyésznek, a börtönparancsnoknak,<br />
esetleg az orvosnak és<br />
lelkipásztornak. Érdekes módon az<br />
ítéletet hozó bírónak a jelenlétét nem<br />
igényelte a javaslat. 15<br />
Valószínûleg a párt javaslatának<br />
inkább egy politikai vihar vagy a figyelem<br />
felkeltése volta célja, semmint<br />
a büntetési rendszer reformja.<br />
A sikertelen javaslat ellenére a párt<br />
nem bátortalanodott el, sõt a következõ<br />
törvénymódosítási tervezettükkel<br />
a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés<br />
bevezetését célozták<br />
meg, amely, ha a hatályos magyar<br />
szabályozást vesszük alapul, akár sikerülhet<br />
is.<br />
Németország<br />
A német büntetõjogban a büntetések<br />
sorából hiányzik a halálbüntetés,<br />
amelyet az 1949. május 23-i alaptörvény<br />
törölt el békés és háborús idõszakra<br />
egyaránt. A halálbüntetés<br />
megszüntetése óta a legsúlyosabb<br />
büntetés az életfogytig tartó szabadságvesztés.<br />
A hatályos büntetõtörvénykönyv<br />
abszolút és fakultatív módon is fenyeget.<br />
Abszolút módon elõírt a<br />
gyilkosság (211. §) és genocídium<br />
12 Myjer, Egbert: Tokiótól Nürnbergen át Hágába – út a halálbüntetés eltörlése felé, Ügyészek Lapja, 2002/1, 70. oldal.<br />
13 Nagy Ferenc: A büntetõjogi szankciórendszer reformja. Büntetések és intézkedések az új Btk.-ban, Büntetõjogi Kodifikáció, 2001/2. oldal.<br />
14 Szumski, Jerzy: Az életfogytig tartó szabadságvesztés Lengyelországban, Magyar Jog 1997/2, 108–111. oldal.<br />
15 Szilágyi Szabolcs: A félelem ára, HVG, 2004. november 6., 39–42. oldal.<br />
2007. évi 2–3. szám<br />
107
Change language