collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A számvevõszéki ellenõrzés kialakulása a nyugat-európai államokban és Magyarországon<br />
võszék a megelõzõ évre vonatkozó<br />
zárszámadást – ugyanazon év költségvetésével<br />
összehasonlítható módon<br />
– készítette el és észrevételeivel<br />
együtt minden év szeptember 1-jéig<br />
köteles volt a kormánynak megküldeni.<br />
A zárszámadással egyidejûleg<br />
a számvevõszék készítette el és küldte<br />
meg a kormány részére az államvagyon<br />
mérlegét és a megelõzõ év<br />
számviteli tapasztalatairól szóló<br />
részletes jelentését. A zárszámadást,<br />
az államvagyon mérlegét és az említett<br />
részletes jelentést a miniszterelnök<br />
útján haladéktalanul – a kormány<br />
ezekre vonatkozó határozataival<br />
együtt – az országgyûlés elé kellett<br />
terjeszteni. 15<br />
Az állami számvevõszék feladatául<br />
kapta az állami számviteli szolgálat<br />
ellenõrzését és továbbfejlesztését.<br />
A számvevõszéket létrehozásáról<br />
szóló törvénycikk elõírta, hogy a<br />
számvevõszék a mûködésének megkezdését<br />
követõ két éven belül törvényjavaslatot<br />
dolgoz ki és terjeszt a<br />
miniszterelnök útján az országgyûlés<br />
elé, saját ügykezelésének, az állam<br />
összes számviteli rendszerének és az<br />
államadósság ellenõrzésének szabályozásáról<br />
(27. §). A határidõt azonban<br />
a politikai helyzet változásai miatt<br />
nem sikerült tartani. A számvevõszék<br />
ügykezelésének és az államadósság<br />
ellenõrzésének törvényi szabályozására<br />
csak 1880-ban került sor,<br />
az államszámvitel szabályainak törvénybe<br />
foglalásához pedig csaknem<br />
húsz évnek kellett eltelnie. 16<br />
Az állami számvevõszék elnevezése<br />
1914-ben „M. kir. legfõbb állami<br />
számvevõszék”-re változott, amelylyel<br />
a jogalkotó jelezni kívánta, hogy<br />
a számvevõszék a legfõbb ellenõrzõ<br />
hatóság. A névváltozástól eltekintve<br />
elsõ számvevõszékünk egészen<br />
1949-ig – bár rövid „intermezzo”-t<br />
képviselt a tanácsköztársaság idõszaka<br />
– gyakorlatilag folyamatosan<br />
mûködött. 17 E közel nyolc évtizednyi<br />
mûködést értékelve megállapíthatjuk,<br />
hogy az államháztartás ellenõrzéséért<br />
felelõs Legfõbb Állami Számvevõszék<br />
viszonylag stabil szervezeti<br />
keretek között végezte feladatait.<br />
Horváth György szerint „A politikai<br />
és gazdasági változások ismeretében<br />
joggal állapíthatjuk meg, hogy a Legfõbb<br />
Állami Számvevõszék ellenõrzési<br />
tevékenységét mindig objektíven<br />
(…) végezte. A törvényhozás, illetve<br />
a Kormány feladata volt a kedvezõ,<br />
vagy kedvezõtlen gazdasági<br />
helyzethez való alkalmazkodás, elsõsorban<br />
az állami költségvetés,<br />
adópolitikai és egyéb törvények hozásával,<br />
és kormány, illetve miniszteri<br />
rendeletekkel.” 18<br />
5. A számvevõszéki ellenõrzés<br />
szakmai tartalmának változásai<br />
Az elsõ számvevõszékek ellenõrzése<br />
az elszámolások helyességére irányult.<br />
Ezt a fajta ellenõrzést Magyarországon<br />
a XIX. századi államszámviteli<br />
szakirodalomban kezelési ellenõrzésnek<br />
19<br />
nevezték. Mivel az elszámolások<br />
helyessége annak megbízhatóságát<br />
tanúsítja, ezt az ellenõrzési típust<br />
tanúsító ellenõrzésnek (financial<br />
audit) is nevezik.<br />
A parlamentáris kormányzásra<br />
épülõ politikai rendszerekben a kormányok<br />
pénzügyi mozgástere a parlament<br />
által behatárolt, szerepük a<br />
költségvetés végrehajtására: a feladatok<br />
elõirányozott kereten belüli<br />
finanszírozására, illetve a közbevételek<br />
beszedésére szorítkozik. Miután<br />
a parlamenti költségvetési és zárszámadási<br />
jog gyakorlata általánossá<br />
vált, a számvevõszékek tevékenységében<br />
hangsúlyossá vált a szabályszerûségi<br />
(„megfelelõségi”) ellenõrzés.<br />
Hazánk két világháború közötti államszámviteli<br />
rendszerében ezt utalványozási<br />
vagy másképpen közigazgatási<br />
ellenõrzésnek hívták. 20<br />
A gazdaságosság, hatékonyság,<br />
eredményesség vizsgálata (teljesítményellenõrzés)<br />
csak az elsõ világháborút<br />
követõen került elõtérbe, mivel<br />
a közháztartások mindenütt jellemzõ<br />
pénzügyi válsága miatt takarékossági<br />
szempontok figyelembevételére<br />
volt szükség a gazdálkodási<br />
folyamatokban. Jellemzõen azonban<br />
csak a XX. század utolsó harmadában<br />
öltött jogi formát is a teljesítményellenõrzés<br />
végzésének kötelessége<br />
(lehetõsége).<br />
Az ellenõrzés a gazdasági esemény<br />
bekövetkezésének idõpontjához<br />
viszonyítva elméletileg lehet elõzetes<br />
(a priori), vagy utólagos (a posteriori).<br />
Utóbbi megjelenhet bírói ítélet,<br />
független vélemény, értékelés (jelentés)<br />
formájában. Az európai számvevõszékek<br />
közül csak néhány 21 végez<br />
napjainkban elõzetes ellenõrzést.<br />
Közös jellemzõjük, hogy mindegyikük<br />
a francia számvevõ bírósági modellt<br />
valósítja meg. Az angol fõszámvevõ<br />
„comptroller” funkciója formális,<br />
gyakorlati jelentõsége nincs.<br />
Az elõzetes ellenõrzés jelentõsége<br />
nem csökkent, de e feladatkört nem<br />
a számvevõszékhez telepítik, hanem<br />
jellemzõen a közigazgatásba ágyazottan<br />
mûködtetik.<br />
Felhasznált irodalom<br />
Horváth György: Az Állami<br />
Számvevõszék történetének tanulságai.<br />
In.: Pénzügyi Szemle. 1991/3:<br />
234. p.<br />
Nyikos László: Ellenõrzési kézikönyv.<br />
I. kötet. Saldo, Budapest,<br />
1997. 73. p.<br />
Nyikos László: Közpénzek ellenõrzése<br />
I. Perfekt, Budapest, 2002.<br />
219., 222., 227–229. p.<br />
Pétervári Kinga: Közpénzek – magánpénzek,<br />
avagy a számvevõszéki<br />
ellenõrzés alkotmányjogi problémái.<br />
Gondolat, Budapest, 2004. 67., 69. p.<br />
Ruszoly József: Európa alkotmánytörténete.<br />
Püski, Budapest,<br />
2005. 188. p.<br />
Teghze-Gerber Ferenc: Általános<br />
államszámviteltan. A Szerzõ saját kiadása,<br />
Budapest, 1927. 65., 272.,<br />
298–306. p.<br />
Wallon Rezsõ – Nagy Lajos: A<br />
magyar állami számvitel kézikönyve.<br />
Budapest, Athenaeum, 1916.<br />
212–213. p.<br />
15 Megjegyezzük, hogy a gyakorlatban a „haladéktalanul” nemegyszer többhónapos késedelmet jelentett.<br />
16 1897. évi XX. törvénycikk az állami számvitelrõl<br />
17 A Legfõbb Állami Számvevõszéket az 1949. évi 17. törvényerejû rendelettel szüntették meg.<br />
18 Horváth György: Az Állami Számvevõszék történetének tanulságai. In.: Pénzügyi Szemle. 1991/3: 234. p.<br />
19 Teghze-Gerber Ferenc: Általános államszámviteltan Szerzõ saját kiadása, Budapest, 1927. 272. p.<br />
20 Teghze-Gerber Ferenc: Általános államszámviteltan Szerzõ saját kiadása, Budapest, 1927. 298–305. p.<br />
21 Elõzetes ellenõrzést is végez a belga, görög, olasz és a portugál számvevõszék.<br />
2007. évi 2–3. szám<br />
49
Change language