collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
Csink Lóránt – Gulyás Gergely<br />
korolta. A két súlypont közül az elnök<br />
volt jelentõsebb, de az államszervezetben<br />
betöltött szerepe nem<br />
érte el a francia köztársasági elnök<br />
tényleges jelentõségét. A Birodalom<br />
elnöke az alkotmány alapján az<br />
egész német államot képviselte, aktusai<br />
azonban ellenjegyzéshez voltak<br />
kötve, amely miatt az elnök csak<br />
a felelõs minisztériumon keresztül<br />
gyakorolhatta a végrehajtó hatalmat.<br />
Szabó István felhívja a figyelmet arra,<br />
hogy ezáltal az elnök [széles jogkörei<br />
ellenére] sem vált a végrehajtó<br />
hatalom birtokosává, sõt, a napi politika<br />
irányítója nem az államfõ, hanem<br />
a kormányfõ volt. 16<br />
Ez utóbbi a felelõsségi viszonyok<br />
sajátos alakulásának tudható be.<br />
A félprezidenciális rendszerek bevett<br />
gyakorlatától eltérõen ugyanis<br />
nem csupán a kormány, hanem az<br />
elnök is rendelkezett politikai felelõsséggel.<br />
A parlament (Reichstag)<br />
képviselõi kétharmadának többségével<br />
népszavazást rendelhetett el,<br />
amelyen a választópolgárok visszahívhatták<br />
a Birodalom elnökét.<br />
A visszahívó népszavazás sikertelensége<br />
a parlament feloszlatását<br />
vonta maga után. 17<br />
Az ellenjegyzés<br />
intézményébõl kifolyólag a kormány<br />
is felelõs volt az elnöki aktusokért,<br />
és vállalnia kellett a menesztés<br />
kockázatát. Tekintettel azonban<br />
arra, hogy a kormány tagjait az<br />
elnök nevezte ki és mentette fel, a<br />
kormány ténylegesen kettõs függés<br />
alatt állt; menesztésére mind a parlament,<br />
mind az elnök jogosult volt,<br />
a másik véleményének kikérése<br />
nélkül. 18<br />
Alkotmány- vagy törvénysértés<br />
esetén az elnökkel szembeni felelõsségre<br />
vonási eljárás lefolytatására az<br />
Állambíróság volt jogosult.<br />
Az elnök törvényhozó hatalommal<br />
kapcsolatos joga volt a parlament<br />
által elfogadott törvények<br />
aláírása. Szabó István felhívja a figyelmet<br />
arra is, hogy a weimari<br />
alkotmány azon kitétele, hogy „a Birodalom<br />
elnöke az alkotmányosan<br />
létrejött törvényeket hitelesíti”, csak<br />
formai vizsgálati jogot ad az államfõ<br />
részére. Nevezetesen azt, hogy az elnök<br />
köteles vizsgálni, hogy a törvényjavaslat<br />
szövege pontosan<br />
megegyezik-e a parlament által elfogadott<br />
szöveggel, másfelõl pedig<br />
azt, hogy a törvényhozás során betartották-e<br />
az alkotmány által megkívánt<br />
feltételeket. 19<br />
A magunk részérõl<br />
is úgy látjuk, hogy a weimari<br />
alkotmány nyelvtani értelmezése<br />
nem enged más következtetést; a<br />
„létrejött” kifejezés használata miatt<br />
nyilvánvaló, hogy az elnök számára<br />
csak a törvényhozás folyamatában<br />
bekövetkezett (így szükségszerûen<br />
formai) alkotmánysértés kiszûrése<br />
megengedett, a törvény tartalmi<br />
vizsgálata nem. Mindazáltal az elnök<br />
számára biztosítva volt a tartalmi<br />
vétó is, de rendhagyó módon<br />
nem a parlamentnek utalhatta viszsza<br />
a törvényt, hanem népszavazást<br />
rendelhetett el, és így a választópolgárokhoz<br />
fordulhatott. Ezt a jogát<br />
azonban az elnök a Weimari Köztársaság<br />
fennállása alatt egyszer sem<br />
gyakorolta. 20<br />
Az elnök tényleges súlyát növelte<br />
az a tény, hogy igen hosszú idõre, hét<br />
évre választották (bár ez is kevesebb,<br />
mint a weimari alkotmány eredeti<br />
tervezetében szereplõ tíz év), és az<br />
alkotmány az újraválasztást sem<br />
korlátozta. Ennek ellentételeként<br />
szerepelt az alkotmányban az elnök<br />
nép általi visszahívásának a joga. 21<br />
A weimari alkotmány államszervezettel<br />
kapcsolatos legjelentõsebb<br />
kritikája az, hogy kivételes jogrend<br />
idején túlzott hatalmat delegált az elnöknek.<br />
A weimari alkotmány 48.<br />
cikke (az ún. Notverordnung) lehetõséget<br />
adott az elnöknek arra, hogy<br />
tartalmilag törvényerejû rendelettel<br />
kormányozzon, a parlament beleegyezése<br />
nélkül, ha ezt a rendkívüli<br />
körülmények indokolták; és ilyen<br />
rendeletben felfüggessze alapjogok<br />
gyakorlását. A Weimari Köztársaság<br />
története során ilyen helyzet elõször<br />
1930-ban következett be, amikor a<br />
szétaprózódott parlament nem volt<br />
képes stabil kormányt alakítani. 22<br />
Ekkor Heinrich Brüning kancellár<br />
kérte Paul von Hindenburg elnököt<br />
a 48. cikk alkalmazására és a rendeleti<br />
kormányzás bevezetésére. 1933-<br />
tól pedig a 48. cikk a totalitárius<br />
rendszer kialakításának az eszközévé<br />
vált. 23<br />
A bonni alaptörvénnyel bevezetett<br />
kancellária-kormányzás<br />
A második világháborút követõen, a<br />
Német Szövetségi Köztársaság megalakulásakor<br />
az alapítók céljai nyilvánvalóak<br />
voltak: a nemzeti szocializmus<br />
nehéz örökségével való teljes<br />
szakítás, illetve az alkotmány szövegét<br />
tekintve akár modellértékûnek is<br />
nevezhetõ weimari demokrácia szomorú<br />
tapasztalataiból való okulás.<br />
E két ok az alaptörvény kidolgozásával<br />
megbízott parlamenti tanácsot<br />
Konrad Adenauer késõbbi kancellár<br />
elnökletével arra indította, hogy az<br />
alapjogoknak az Alaptörvény elsõ<br />
fejezetében elhelyezett széleskörû,<br />
garanciálisnak tekinthetõ szabályozásán<br />
túlmenõen olyan stabil kormányzati<br />
rendszert hozzon létre,<br />
melynek parlamenti ellenõrzése<br />
széleskörûen biztosított. 24<br />
Ennek<br />
egyszerre volt biztosítéka az erõs jogosítványokkal<br />
rendelkezõ, a törvényhozásban<br />
birtokolt többségen<br />
alapuló kormány és a föderális államberendezkedés,<br />
jelentõs tartomá-<br />
16 Szabó István: Német alkotmányfejlõdés 1806–1945. Szent István Társulat, Budapest, 2002. [Szabó 1] 185. és 191. pp.<br />
17 Hasonló „hazárdjátékra” a jelenleg hatályban lévõ alkotmányok közül csak Lettországé ad lehetõséget; fordított elõjellel. Lettországban a köztársasági<br />
elnök jogosult feloszlatni a parlamentet a sikeres bizalmatlansági indítványt követõen, amit népszavazás követ. A népszavazás eredményétõl<br />
függõen pedig vagy a parlament kénszerül távozásra, vagy a köztársasági elnök.<br />
18 Szabó 1, 194. p.<br />
19 Szabó István: Az államfõ szerepe a törvényhozásban a Weimari Köztársaság idején. Sectio Juridica et Politica, Tomus X. Miskolc, 1995.<br />
[Szabó 2.] 59. p.<br />
20 Szabó 2, 167. és 172. pp.<br />
21 Szabó 1., 187. p.<br />
22 A választási rendszer sajátosságai miatt közel 30 párt volt képviseltetve.<br />
23 http://en.wikipedia.org/wiki/Article_48_%28Weimar_Constitution%29<br />
24 Fontos megemlíteni, hogy szintén az alaptörvény kiemelt (preambulumban is kifejezésre juttatott) célja volt a második világháború után kettéosztott<br />
Németország egységének helyreállítása. Ez az indoka az alkotmány (Verfassung) helyett alkalmazott alaptörvény (Grundgesetz) elnevezés<br />
is, amely a két országrész különállásának ideiglenességére volt hivatott emlékeztetni.<br />
28 XI. évfolyam 2–3. szám
Change language