collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
A tagállamok egyénekkel szembeni kárfelelõsségének alakulása az Európai Unióban<br />
A jogalkotásért való felelõsség az<br />
Európai Közösség, majd az Európai<br />
Unió szintjén – mint ahogyan a jogharmonizációért<br />
való felelõsség kérdése<br />
is – már az 1970-es évek elejétõl<br />
az érdeklõdés vonalába került.<br />
Kezdetben arra az esetre koncentráltak,<br />
amikor a Közösség hatáskört<br />
delegál a tagállamra olyan jogi szabályozás<br />
megalkotásához, amelyet a<br />
közösségi intézményeknek maguknak<br />
kellett volna létrehozniuk. Ezzel<br />
a Közösség jogalkotásért való felelõssége<br />
és a tagállamok jogharmonizációért<br />
és jogalkotásért való felelõssége<br />
párhuzamosan vetõdik fel. (Ez<br />
a párhuzamos vagy konkurens felelõsség<br />
esete.) 22<br />
A Bíróság azt a megoldást választotta,<br />
hogy amennyiben ilyen jogalkotással<br />
okoznának kárt, annak<br />
megtérítése érdekében nem a nemzeti<br />
bíróság, hanem az Európai Bíróság<br />
elõtt kell pert indítani.<br />
A Közösségeken túl az Európa Tanács<br />
szerepe is kiemelendõ a téma<br />
szempontjából. 1984. szeptember 18-<br />
án elfogadott egy ajánlást az államok<br />
felelõsségérõl a károsult egyénekkel<br />
szemben. 23 Kívánalomként tûzi, hogy<br />
a javasolt elveket a tagállamok nemzeti<br />
jogalkotásukban kövessék. Az állami<br />
aktusok körét az adminisztratív<br />
és a fizikai természetû aktusokon túl<br />
az állam normatív szabályozási tevékenységére<br />
is kiterjeszti. Az ajánlás<br />
nyolc alapelvet fogalmaz meg, mely<br />
esetekben és milyen feltételek mellett<br />
kell reparációt nyújtani. 24<br />
Az Ajánlás két külön felelõsségi<br />
alakzatot állít fel. Az objektív alapú<br />
felelõsséget azokban az esetekben,<br />
amikor az egyén a közérdek címén<br />
jogszerûen hozott állami intézkedés<br />
folytán az „általános társadalmi kockázatot”<br />
meghaladó kárt szenved.<br />
A másik esetben teljes kártérítés illeti<br />
az állami hatóságok mulasztása<br />
miatt károsultat. Ez a dokumentum<br />
azonban ekkor még nem rendezte<br />
átfogóan az alapvetõ kérdéseket.<br />
A jogalkotásért és a jogharmonizációért<br />
való kárfelelõsség napjainkban<br />
összekapcsolódóban van. Ennek<br />
következtében a jogalkotásért<br />
való kárfelelõsség vizsgálata is lendületre<br />
kapott.<br />
Láthatóan lépésrõl lépésre történt<br />
a közösségi jog fejlesztése e téren,<br />
amelyben komoly szerep jutott az<br />
Európai Bíróságnak.<br />
A Francovich ügy és hatása<br />
A következõ lépcsõ a Francovich ügy,<br />
amelyben a Bíróságnak lehetõsége<br />
volt a kárfelelõsség intézményét illetõ<br />
fontos megállapításokat tenni. Ebben<br />
az ügyben a Bíróság a tagállam<br />
kártérítési felelõsségét immáron általános<br />
elvként mondta ki.<br />
Az ügy alapja, hogy Olaszország<br />
nem ültette át nemzeti jogába a<br />
80/987 EGK számú irányelvet,<br />
amelynek tárgya a munkaadó fizetésképtelensége<br />
esetén a munkavállaló<br />
védelme volt. Az irányelv 3.<br />
Cikk (1) bekezdése szerint fizetésképtelenség<br />
esetében a tagállamok<br />
tartoznak „megtenni az ahhoz szükséges<br />
intézkedéseket, hogy a garantáló<br />
intézmények biztosítsák … a<br />
munkavállalók azon hátralékos igényeinek<br />
kifizetését, amelyek munkaszerzõdésekbõl<br />
vagy munkaviszonyokból<br />
erednek és bizonyos<br />
adott idõpont elõtti idõszakra járó fizetésre<br />
(illetményre, munkabérre)<br />
vonatkoznak.” Az irányelvet 1983.<br />
október 23-ig kellett implementálni a<br />
tagállamoknak, az olasz kormány<br />
azonban semmiféle lépést nem tett<br />
az irányelv végrehajtására.<br />
Az Európai Bíróság az elõtte a<br />
Bizottság által indított kikényszerítési<br />
eljárás során, a C-22/87 számú<br />
ügyben 25<br />
1989 februárjában megállapította,<br />
hogy Olaszország a<br />
80/987 EGK számú irányelv vonatkozásában<br />
elmulasztotta jogharmonizációs<br />
kötelezettségének teljesítését.<br />
Ezt követõen Francovich úr a C-<br />
6/90. ügyben az alapeljárás felpereseként<br />
eljárást indított munkáltatójával<br />
szemben, mivel munkabérként<br />
csak hellyel-közzel kapott fizetést.<br />
Az olasz bíróság megítélte követelését,<br />
az ítélet végrehajtásának megkísérlése<br />
során azonban a követelés behajthatatlannak<br />
bizonyult.<br />
Francovich úr ekkor ismét keresetet<br />
indított, hogy jogosult legyen az<br />
olasz államtól megkapni a 80/987.<br />
számú irányelvben írt biztosítékokat,<br />
vagy ennek alternatívájaként,<br />
kártérítést.<br />
Ehhez kapcsolódik a C-9/90. számú<br />
ügy, amelyben Danila Bonifaci és<br />
33 más alkalmazott szintén olasz<br />
nemzeti bíróság elõtt indított eljárást.<br />
Az õket alkalmazó céget 1985.<br />
április 5-én fizetésképtelennek nyilvánították.<br />
A munkaviszony megszüntetésekor<br />
a munkáltató a felpereseknek<br />
több mint 253 millió lírával<br />
tartozott, melyet a fizetésképtelenségi<br />
eljárás során adósságként állapítottak<br />
meg. A csõdeljárás befejezése<br />
után több mint öt év telt el, és a felperesek<br />
részére semmiféle kifizetés<br />
nem történt, valamint a felszámoló<br />
megállapítása szerint bérigényük<br />
részleges kielégítése is teljességgel<br />
valószínûtlen.<br />
A felperesek eljárást indítottak,<br />
keresetükben kérték, hogy tekintettel<br />
az olasz állam kötelezettségére,<br />
– amely a 80/987. számú irányelv<br />
végrehajtása és a belsõ jog részévé<br />
tétele 1983. október 23-i hatállyal –<br />
kötelezzék az Olasz Köztársaságot,<br />
hogy legalább az utolsó háromhavi<br />
munkabér hátralékukat megfizesse,<br />
vagy ennek megfelelõ összegû kártérítést.<br />
A nemzeti bíróságok mindkét<br />
ügyben azonos kérdéseket terjesztettek<br />
az Európai Bíróság elé, elõzetes<br />
döntéshozatal iránt. 26 Az Európai Bíróság<br />
egyesítette a két ügyet (C-6/90<br />
és C 9/90) és kimondta, az a tagállam,<br />
amelyik nem fogadta el az<br />
22 Kecskés L.: i. m. 450. p.<br />
23 Recommendation No. R (84) 15 of the Committee of Ministers to Member States relating to public liability Lásd az Európa Tanács honlapja:<br />
http://www.coe.int/t/e/legal_affairs/legal_cooperation/administrative_law_and_justice/texts_&_documents/Conv_Rec_Res/Recommendation<br />
(84)15.asp<br />
24 Például a felróhatóság megléte, teljes vagy részleges reparáció, a károsult közrehatása, a reparációt nyújtó döntéseket minél hamarabb végre<br />
kell hajtani, ehhez szükséges költségvetési háttér biztosítása, a károsult nemzetisége nem lehet diszkrimináció alapja.<br />
25 Case C-22/87. Commission v. Italy [1989] ECR 143.<br />
26 „A közösségi jog hatályos rendszerében jogosult-e az a magánszemély, akit hátrányosan érintett egy tagállamnak a 80/897. számú irányelv<br />
végrehajtása tekintetében elkövetett mulasztása – amely mulasztás tényét a bíróság ítélete is megállapította – kártérítést követelni, követelni<br />
azt, hogy maga az állam feleljen az irányelv azon rendelkezéseinek betartásáért, amelyek kellõen pontosak és feltétel nélküliek.”<br />
2007. évi 2–3. szám<br />
251
Change language