collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
collega - Károli Gáspár Református Egyetem
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
és lelkiismereti meggyõzõdését. Az<br />
indokolás azt sugallja, hogy a Bíróság<br />
nem tartotta feltétlenül szükségesnek<br />
a többségi és kisebbségi vélemények<br />
közötti egyensúly kialakítását.<br />
A Young, James and Webster v. the<br />
United Kingdom ügyben a strasbourgi<br />
Bíróság tovább pontosította addigi<br />
álláspontját. Eszerint a „demokrácia<br />
nem egyszerûen azt jelenti, hogy<br />
a többség akaratának mindig érvényesülnie<br />
kell: olyan egyensúlyt kell<br />
kialakítani, amely biztosítja a kisebbségekkel<br />
szembeni tisztességes és<br />
megfelelõ bánásmódot, és kizárja a<br />
domináns helyzettel való visszaélés<br />
lehetõségét.” 18<br />
Az esetjog alapján megállapítható,<br />
hogy a strasbourgi szervek nem<br />
kívánták és kívánják meg a konszenzus<br />
valamennyi elemének meglétét.<br />
Bár a különbözõ szintek között nincs<br />
egyértelmû hierarchia, valószínû,<br />
hogy a közvélemény támogatása önmagában<br />
nem elégséges a tagállamok<br />
kötelezettségeinek kiterjesztéséhez,<br />
mint ahogyan a társadalmi ellenállás<br />
önmagában nem akadálya<br />
az egységes gyakorlat megállapításának.<br />
4. Kritikai megjegyzések<br />
4.1. Módszertani hiányosságok<br />
A fent bemutatott európai konszenzus<br />
analízis több veszélyt rejt magában,<br />
annak ellenére, hogy az egész<br />
Európára kötelezõ emberi jogi standardok<br />
kialakítása csábító perspektíva.<br />
A konszenzus léte nem szoríthatja<br />
teljesen háttérbe a tagállamok mérlegelési<br />
szabadságát, ezt kívánja meg<br />
az Európa Tanácsra jellemzõ kulturális,<br />
vallási, gazdasági és társadalmi<br />
sokszínûség. A hatékony védelemhez<br />
meg kell találni az egyensúlyt az<br />
egyéni és állami érdekek között. 19<br />
Az európai konszenzus vizsgálatával<br />
kapcsolatosan felmerülõ legnyilvánvalóbb<br />
probléma a jog-összehasonlítás<br />
módszerének átláthatatlansága<br />
és tartalmi megalapozatlansága.<br />
20<br />
A rendelkezésre álló dokumentumokból<br />
nem egyértelmû,<br />
mely jogrendszereket hasonlítja öszsze<br />
a Bíróság, csupán elnagyolt utalásokat<br />
találhatunk, anélkül, hogy az<br />
összehasonlítás tárgya nyilvánvaló<br />
lenne. Kérdéses, hogy a különbözõ<br />
társadalmi-gazdasági berendezkedésû<br />
államok jogát mennyiben lehet<br />
összevetni: bár a rendszerváltozások<br />
óta a nyugat- és kelet-európai államok<br />
közötti szakadék szûkült, a<br />
probléma továbbra is jelen van például<br />
Törökország kapcsán.<br />
A következtetések alapját képezõ<br />
források megbízhatósága is kétséges,<br />
hiszen nincsenek összehasonlító<br />
jogi tanulmányok mellékelve<br />
azokhoz a döntésekhez, amelyek<br />
európai konszenzust állapítanak<br />
meg, így az olvasó joggal kételkedhet<br />
az analízis mélységében. További<br />
gondot jelent a nemzeti jogszabályok<br />
értelmezése: vajon csak a törvény<br />
betûje, vagy az ahhoz kapcsolódó<br />
bírói gyakorlat is irányadó?<br />
Egy jog deklarálása nem feltétlenül<br />
jelenti azt, hogy az állami hatóságok<br />
a Bíróság autonóm felfogását követõ<br />
jogértelmezést fogadják el.<br />
A vizsgálatba bevont országok kiválasztása<br />
ugyancsak esetleges. Kívülálló<br />
szemlélõ könnyen feltételezheti,<br />
hogy a strasbourgi Bíróság azokat<br />
a belsõ jogi szabályokat hasonlítja<br />
össze, amelyek alátámasztják az<br />
elérni kívánt célt. Ez azt jelenti, hogy<br />
a konszenzus vizsgálata egy fordított<br />
eljárás: elõbb születik a következtetés,<br />
azután próbálják a bírák az<br />
azt támogató jogrendszereket megtalálni.<br />
Mindenesetre nyilvánvaló,<br />
hogy a strasbourgi Bíróság nem bocsátkozik<br />
hosszas és alapos jog-öszszehasonlításba<br />
az európai konszenzus<br />
vizsgálatakor. A közös álláspontra<br />
való hivatkozás leginkább egy retorikai<br />
eszköz, amivel segíteni lehet<br />
az aktivista döntések tagállami végrehajtását,<br />
és ezáltal fenntartható a<br />
strasbourgi rendszer tekintélye.<br />
Természetesen felmerül a kérdés:<br />
szükséges-e egyáltalán az európai<br />
Az európai konszenzus: elmélet és gyakorlat<br />
konszenzus megállapításához a jogösszehasonlítás?<br />
Elméletileg a Bíróság<br />
összetétele biztosítja azt, hogy a<br />
testület naprakész a tagállami jogrendszerek<br />
fejlõdésével kapcsolatban.<br />
Minden tagállam delegál bírót a<br />
testületbe, és õk nyilvánvalóan jól ismerik<br />
a saját jogrendszerüket. Mary<br />
Ann Glendon szerint a Bíróság maga<br />
képviseli azt a „kollektív bölcsességet”,<br />
amely egy-egy kontroverzális<br />
ügy helyes eldöntéséhez szükséges. 21<br />
4.2. Inkonzisztens gyakorlat<br />
Az esetek tanulmányozása rávilágít,<br />
hogy az európai konszenzus vizsgálata<br />
nélkülözi a szükséges és elvárt<br />
szakmai precíziót, és ezért a Bíróság<br />
gyakorta hasonló helyzetben ellentétes<br />
következtetésre jut. A homoszexuális<br />
és transzszexuálisok jogait<br />
érintõ döntések egyértelmûen alátámasztják<br />
ezt a kritikai megjegyzést.<br />
A Bíróság teljesen eltérõ utat követett<br />
a homoszexualitás dekriminalizálásával<br />
és a transzszexuálisok<br />
jogait érintõ döntésekben. A homoszexualitás<br />
büntethetõségét támadó<br />
panaszok kapcsán a bírák elsõsorban<br />
a jogi konszenzus meglétére koncentráltak.<br />
A Dudgeon v. the United<br />
Kingdom ügyben a Bíróság megjegyezte:<br />
„az Európa Tanács tagállamainak<br />
nagy többségében nem tartják<br />
szükségesnek és elfogadhatónak,<br />
hogy a [felnõttek között, beleegyezésen<br />
alapuló] homoszexuális kapcsolatokra<br />
büntetõjogi szankciót alkalmazzanak.”<br />
22 Ugyanakkor a tagállamon<br />
belüli morális konszenzus hiányát<br />
a testület nem fogadta el érvényes<br />
igazolásként a jogkorlátozásra.<br />
A tény, hogy a döntés idején már<br />
csak három állam büntette a felnõttek<br />
beleegyezésen alapuló homoszexuális<br />
kapcsolatát elegendõnek bizonyult<br />
az Egyezmény-sértés megállapításához.<br />
Ezzel szemben a transzszexuálisok<br />
jogait érintõ ügyekben a Bíróság<br />
fokozatosan szûkítette le az államokat<br />
megilletõ mérlegelési szabadsá-<br />
18 Young, James and Webster v. the United Kingdom, judgment of 13 August 1981, Series A no. 44, § 63<br />
19 R. St. Macdonald, The margin of appreciation, in R. St. Macdonald, F. Matscher and H. Petzold (eds.), The European System for the Protection<br />
of Human Rights, Martinus Nijhoff Publishers, Dordrecht, p. 123–124<br />
20 Lásd: Paolo G. Carozza, Some reflections on the jurisprudence of the European Court of Human Rights, 73 NTDLR 1217, 1225 (1998); Laurence<br />
R. Helfer, Consensus, Coherence and the European Convention on Human Rights, 26 Cornell Int’l L.J. 133, 135 (1993)<br />
21 Mary Ann Glendon, Rights talk: The impoverishment of political discourse, New York, Maxwell Macmillan, 1993, p. 158.<br />
22 Dudgeon v. the United Kingdom, judgment of 22 October 1981, A45, par. 60.<br />
2007. évi 2–3. szám<br />
61
Change language