Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

110 FÓNAGY IVÁN—MAGDICS KLÁRA
2.3 A vágyat tükröző konfiguráció (vö. BOLINGER): az enyhén
megemelkedő, leereszkedő, majd a mondat végén enyhén fellépő dallamforma
a németben, angolban, franciában egyaránt kibontakozik. A dallam és a
nyomatékeloszlás is hasonlóképpen divergál, mint a magyarban (vö. 1.3).
A hangterjedelem szűkített, a tempó fékezett, a zönge levegős (18., 19. és
20. ábra). Erezhető a fokozódó izomfeszültség, melyre Trojan is utalt (1952, 181,
„Taktgestalt T
$=¥
^ S £=5
^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^
J = cca^8-60
19. ábra
m ji'-p p if p-p*Fpë
ff P^
Comme je voud-rais et - re près de lui.
J = ccaJ6-90 _ ^
« p j j j Jh.J) t |J>iJ A ,h
20. ábra
2.4 A kacérságra jellemző nyomatékos, de halk tercnyi felcsúszás
az utolsó szótagban egyszer sem maradt el. A német mondatban kétszer is
felhajlik a dallam (21. ábra). A francia mondatban először portamentó nélkül
lép fel egy kvartot (22. ábra). Az angol mondatban háromszor emelkedik fel
a hang, a normatív mondat hanglejtésétől eltérően, kétszer portamentó nélkül,
s végül portamentóval (23. ábra). Hasonló a mondatok dinamikája is. A nyomatékos
szótag artikulációja viszonylag feszes, de ugyanakkor halk, tompított,
suttogásba hajló. A fej regiszterbe való áthajlás az angol mondat végén és a
német mondat első portamentós szótagjában („sich") volt érzékelhető. TROJAN
(1952, 182) nem tapasztalt fejhangba való átsiklást a csalogatásnál (Lockung).