Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 245
szubsztanciájának a kapcsolata, és ez a glosszematika módszereivel
nem mutatható meg. E két nyelvészeti irány nézőpontját GLEASON felfogása kapcsolja
össze, mert a nyelvtudomány tárgya szerinte is a nyelv belső struktúrája, de ezt nem
elegendő csupán formális és a jelentéssel kapcsolatban nem levő eszközökkel kutatni.
Figyelemre méltónak tartja MARTINET véleményét, aki szerint a fenti irányzatok két
alapvető dologról feledkeznek meg: a jelentés és hangalak hierarchi ájáról,
ez utóbbinak az előbbihez viszonyított alárendelt helyzetéről és az ebből
következő alaposabb analízis szükségességéről.
2. A második fejezetben O. Sz. AHMANOVA (A szemantika néhány kérdése a mai
nyelvtudományban) a jelentés és a fordítás kapcsolatával foglalkozik. A fordítás fogalmát
a legáltalánosabban értelmezi, és a következő megjelenési formáit különbözteti meg:
1. Nyelven belüli fordítás: szójelek értelmezése ugyanazon nyelv más szó jelei vei,
2. nyelvek közötti fordítás,
3. jelrendszerek közötti fordítás: szójelek értelmezése más (nem szójelekből álló)
jelrendszerek segítségével.
(Ez a hármas felosztás megadható az alkotó transzpozíció síkján is: transzpozíció
egyik poétikai formáról a másikra, nyelvek közötti fordítás, a művészi nyelvi kifejezés
transzpozíciója a zene, tánc, film vagy festészet nyelvére.)
E fordításformák közül bármelyiknek alapja a szóban forgó jelrendszerek között
meghatározott módon értelmezett egyenértékűség, ami az általános nyelvészetnek is
alapvető tárgya. Ennek a tisztázása nélkül nem lehet például megfelelő szótárakat és kétnyelvű
grammatikákat készíteni. A nyelvek közötti fordításhoz szükséges az egyes népek
művelődéstörténetének, etnikumának ismerete is, mert az ezen a síkon megmutatkozó
eltérések esetleg a szavak osztályozásának és a grammatikai rendszereknek a különbözőségében
is megnyilvánulhatnak.
Ezenkívül a nyelvészt a jelentés problematikájának logikai
oldala is kell, hogy érdekelje. A jelentés és fogalom kapcsolatának tisztázásához
nagymértékben hozzájárulnak azok a munkák, amelyek egy racionálisan felépített
nemzetközi kisegítő (közvetítő) nyelv megalkotásának
lehetőségét kutaták. A meglevő ilyen jellegű nyelveket a szemantikai kategóriák előzetes
tervszerű összeállítása nélkül hozták létre, ezért nem felelnek meg a célnak. Az általános
szemantika alapproblémajának a megoldása — az emberi nyelv számára jellemző jelentések
számbavétele és oszralyozása — máig sem történt meg, és kutatása sem folyik
olyan mértékben, ahogy az szükséges lenne. Ezután különböző példákon mutatja meg
e probléma megoldásának nehézségeit. Ezeknek a kérdéseknek alapos feltárása és mielőbbi
kielégítő megoldása biztosíthatja csak a nyelvtudomány további fejlődését.
3. A harmadik fejezetben (A nyelvi jelentés néhány típusáról) I. A. MELCSTJK
egyes nyelvi jelentések meghatározásával foglalkozik. Meghatározásait az alábbiakban
foglaljuk össze:
A nyelvi jelentések (m egj elöltek) abból a szempontból, ahogyan kifejezésre
jutnak, két típusra oszthatók:
1. szintaktikai jelentés: a megjelölt nyelvi elemek (morfómák,
szavak, mondatok) kapcsolata;
2. lexikai jelentés: a megjelölt nem nyelvi elemek kapcsolata,
hanem a valóság eleme (tárgy, tény, tulajdonság).
A nyelv mint jelrendszer megköveteli, hogy minden kijelentésben kifejezésre
jusson mind a szintaktikai, mind a lexikai jelentés.
Más szempontból nézve e kétfajta jelentést, ismét két típus különböztethető meg:
1. grammatikai: az a konkrét jelentés, amely egy adott nyelvben kötelezően
kifejezésre jut;
2. nem-grammatikai : amely nem kötelezően jut kifejezésre.
Az így meghatározott jelentés-karakterek a kifejezésre jutás módja szerint
lehetnek:
I. morfológiaiak: amelyek kötelezően szavak keretén belül
nyilvánulnak meg,
II. nem-morfológiaiak: amelyek nem szavak keretén belül
nyilvánulnak meg.
A lexikai, szintaktikai, grammatikai jelölések a tartalom síkjához,
a morfológiai, nem-morfológiai jelölések pedig a kifejezés síkjához tartoznak.
A szokásos lexika, morfológia, szintaxis felosztás tehát MELCSTTK szerint terminológiai