Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

452 SZÁNTÓ ÉVA
SAUMJAN munkájában hangsúlyozza, hogy az elméleti fonológia nem
azonos az általános fonológiával. Az előbbi a fonológiai tények természetét
vizsgálja és e célból hipotetikus-deduktív módszerrel sajátos konceptuális
apparátust hoz létre, míg az általános fonológia a konkrét fonológiai rendszerek
tipologizálásával foglalkozik. Az elméleti fonológiában a konstruktumok
síkja ugyanazt jelenti, amit a kibernetikában a ,,fekete doboz": vagyis, közvetlenül
nem észlelhető rendszert, amely azonban a közvetlenül észlelhető
adatok elemzésén keresztül megközelíthető, megismerhető (i. m. 1962. 5.)
SAUM JAN koncepciójának helytállóságát csak a kibernetika által felvetett
nyelvészeti problémák gyakorlati megoldása igazolhatja, de munkája
gondos áttanulmányozása a nyelvészek számára feltétlenül hasznos és szükséges.
Saumjan kétfokú fonológiai-elmélete, amely szerint a fonéma, illetve a
megkülönböztető jegy konstruktum és közvetett viszonyban áll a fizikai
tényekkel — a fonémának ez a ,,külső" meghatározása —, véleményem
szerint, előbbre juttat ja a problémát a fonéma objektivitása körül. A fonéma,
illetve a megkülönböztető jegy mint konstruktum szintén objektív
realitás, csupán bonyolultabb visszatükröződése az objektív valóságnak,
mint ahogy ezt a ,,belső" immanens meghatározás szerzői feltárták.
Cikkemben igyekeztem röviden felvázolni néhány vitatott kérdést,
amely a modern fonológiában tulajdonképpen a fonéma objektivitásának és
meghatározásának a problémája körül összpontosul.
SZÁNTÓ ÉVA
1 A hang, fonéma, akusztikai tény, nem azonos a hanggal, illetve fonémával
stb., mert már differenciáltabb természetű fogalom, ezért különbözteti meg őket Saumjan
külön jellel (1).
2 A fonémoid és a differentoid a megfigyelés síkjához tartozik, míg a fonéma,
és differentor a konstruktumok síkjához.