Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 487
A kiadvány tartalmáról a következőkben adhatunk számot. FEKETE LAJOS
akadémikus az 1550—1580-as évekből származó budai vámnaplókat, KÁLDY-NAGY
GYULA pedig a budai török kincstárnak az 1558—1560-as évekre vonatkozó pénztári
naplóját teszi közzé. Mindkét forráskiadványhoz terjedelmes, a mű gazdaságtörténeti
jelentőségót méltató tanulmány kapcsolódik. FEKETE LAJOS akadémikus kitűnő művelődóstörténet-írói
képességeit csillogtatja meg ismét: ugyanazzal a szuggesztív erővel
kelti életre a száraz gazdaságtörténeti szöveget, mint néhány évvel ezelőtt a budai török
úr hagyatéki leltárát (vö. I. OK. XV, 87—106).
A mű ilyen tanulságai azonban nemcsak a kultúrhistorikus, hanem a nyelvész
számára is rendkívül fontosak. A magyar nyelv oszmán-török jövevényszavainak török,
ill. balkáni tárgyi hátterét csak a korabeli török források művelődéstörténeti vonatkozásainak
sokoldalú elemzése után érthetjük meg. A közzétett vámnapló anyaga, az annak
feldolgozásából adódó tanulságok kitűnő alapot szolgáltatnak az adott jövevényszóróteg
„Wörter und Sachen"-problematikájában való elmélyedéshez.
A mű nyelvészeti vonatkozásai ezzel még koránt sincsenek kimerítve. A két forrásban
szereplő hatalmas név- ós szóanyag becses forrása a magyar történeti nyelvjárásés
nóvkutatásnak. E vonatkozásra eddig is többen hívták már fel a figyelmet (vö. MNy.
LII, 144—157; I. OK. IX, 217—224; NyK. LIX, 277—278). FEKETE LAJOS külön érdeme
az, hogy önálló tanulmányt szentelt az értékes névanyag bemutatásának, tipológiai stb.
osztályozásának (Acta Orient. Hung. XV, 97—109). A történeti dialektológiai szempontból
értékesíthető anyag azonban még várja kutatóit.
E helyütt csak néhány szembetűnő nyelvjárási sajátosságra szeretnénk utalni.
A személynevek sorából idézhetjük a következőket (az adatok a szerzők átírásában):
Bódicsár, Damokos, Dínös, Keresztös, Sárkezi, Tomás, Zsigmó stb. A helynevek közül:
Födvár (Földvár), Mazsaród (Mogyoród), Utó (Ujtó) stb. A Szíp, Máti, Szíkel, Mínszáros
esetében sajnos nem lehet megállapítani, hogy nyelvi vagy ortográfiai problémával
állunk-e szemben. Az s ^> zs váltakozás adatai (ros ~ rozs, Bálás, Borzsod) részben már
a török nyelvi problémák felé mutatnak. Ilyen adatok is szép számmal akadnak. Elég,
ha az ilyen adatokat idézzük: Szonbor ~ Szonobof, Szonluh (Szolnok), Szándó (Szántó),
Tódfalu (Tótfalu), Alberd (Albert), Kecskemed (Kecskemét),, Beszperim (Veszprém) stb.
Ilyen a más fórrásokból is ismert Isztolni Belgrád ~ Üsztüní Belgrád váltakozás. A magyar
ty hangnak az arab kef-fél való átírása adalék bizonyos török hangkapcsolatok értékeléséhez.
E néhány adat is mutatja azt a kincsesbányát, amelyet a nyelvész számára a
török történeti források jelentenek.
Az új hódoltságkori forráskiadvány a történeti és nyelvészeti kutatások komoly
nyeresége. Reméljük, hogy ezt FEKETE LAJOS műhelyéből vagy az ő irányításával hamarosan
továbbiak fogják követni.
HAZAI GYÖBGY