Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

454 ISME1ÎTETESEK — SZEMLE
sches Wörterbuch, Vepsän murteiden lauseopillinen tutkimus, Suomen lähisukukielten
luonteenomaiset piirteet, Etymologische Untersuchung über
estnische Ortsnamen. Az észt nyelv megismerése szempontjából új korszakot
jelentettek Kettunen finnül írt észt nyelvkönyvei, valamint észt—finn szótárai
is.
A kis balti-finn nyelveken kívül sokat foglalkozott Kettunen anyanyelve
nyelvjárásaival s ezek problémáival is. E téren legnagyobb szabású
alkotása a Suomen murteet I—III, melynek harmadik kötete a finn nyelv
nyelvjárási atlaszát foglalja magában. A nyelvhelyesség kérdései iránti érdeklődésének
termékei ,,Hyvää vapaata suomea" (1949) és ,,Suomen kielen ohjesanastoa"
című kézikönyvei. írt iskolai leíró nyelvtanokat is.
A nyelvtudomány területei közül Kettunent főleg a hangtan és az etimológia
érdekelte. Hangtani dolgozatai közül a finnugor nyelvtudomány
központi kérdéseit is közelről érintik azok, amelyeket a fokváltakozás és a
magánhangzóharmónia kérdéseiről írt. Kettunen tagadta mind a fokváltakozás,
mind pedig a magánhangzóharmónia finnugor alapnyelvi eredetét,
s ismételten rámutatott mind az előbbi elmélet fogyatékosságaira, mind pedig
az utóbbi tanítás nehézségeire. Ilyen tartalmú cikkei közül emlékezzünk a
következőkre: Astevaihtelusta länsisuomalasissa kielissä (Vir. 1919), Liiallisia
astevaihtelutapauksia (Vir. 1920), Eräitä erimielisyyksiä tieteemme kysymyksissä
I—VII (Vir. 1925), Klusiilien heikon asteen merkintä (Vir. 1928), Suomen
ts:n astevaihtelu (SUS.Toim. LVIL), Über einen ,,südestnischen Beitrag zur
Stufenwechseltheorie" und über die Theorie selbst (SUS.Toim. LXVIL), Gab
es Stufenwechsel im Urfinnischen? (NyK. L.), Vepsän vokaalisoinnun iästä
(Vir. 1935.), Onko vepsässä ollut astevaihtelua ? (Vir. 1938.), Astevaihtelun
salaisuus (Vir. 1949.), Selvitystä astevaihteluun (Vir. 1951.). Pusztán egy-két
balti-finn nyelvre korlátozódó észrevételeivel Kettunennak nem sikerült a
magánhangzóharmónia ősisé'góről széles körben vallott meggyőződést megingatnia,
az ,,uráli fokváltakozás" tanítása ellen felsorakoztatott érvei azonban
nagy figyelmet keltettek, s ezeknek jelentős részük van abban, hogy az uráli
nyelvek kutatóinak többsége ma már elveti az uráli alapnyelvi fokváltakozást,
s kisebbségük is legfeljebb csak esetleg lehetségesnek, de semmi esetre sem
bizonyítottnak tartja.
Noha e megemlékezésem elején azt állapítottam meg, hogy Kettunen
tudományos munkássága általában nem terjedt túl a balti-finn nyelvek körén,
ez nem jelenti azt, hogy ezt az élő nyelvekkel oly szoros kapcsolatban állott
és oly sok helyszíni kutatást végzett tudóst nem foglalkoztatták volna tudományunk
elvi kérdései is, s hogy sohasem vont volna le általános következtetéseket
saját tapasztalataiból. Állandóan érdekelte például az a kérdés, hogy
a hangalaki változásokban milyen mértékben érvényesül szabályosság, s felvetette
önmagának a szavak keletkezésének problémáját is. Az előbbi tárgykörbe
tartozik ,,Säännönmukaisuuden puutteesta kielenelämässä" (Vir. 1927.)
című, értékes megfigyelésekben gazdag dolgozata, a szavak keletkezése kérdésével
pedig a mi folyóiratunk hasábjain (NyK. LX.) foglalkozott.
Kettunen tudós egyénisége lényegesen különbözött honfitársaiétól. Amíg
az idősebb finn kutató nemzedéket széles körben elterjedt nézet szerint általában
elsősorban a tények rögzítésére való törekvés, a hűvös, szinte száraz
tárgyilagosság jellemzi, addig Kettunen műveire és cikkeire sok esetben az
erős szubjektivitás, a vitatkozó hajlam, az ellen tmondási kedv nyomják rá
bélyegüket. Noha nemegyszer hangsúlyozza azt, hogy a tudós első feladata a