Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

BOR ÉS SZŐLŐ 419
.szóalak zárt e-je ismét csak érthetetlen volna. A régi nyelvi gerizd (Schlägli szj.)
és görözd szóváltozatok azt tanúsítják, hogy ebben a szóban nyílt e hang sohasem
volt, márpedig a szláv *grezdh e-jének a magyar nyílt e volna a megfelelője.
Egyetérthetünk azonban KisriEZSÁval abban, hogy a régi magashangú
szóalakra való tekintettel (már a BesztSzj.-ben is így szerepel) valószínűtlen,
hogy ez a szó magashangú alakjához valami ,,hangrendi átcsapás"
útján jutott volna el, mert hisz a ,,hangrendi átcsapás" csak abban a korban
jelentkezik nyelvünkben, amikor a mágashangú testesebb névutók már ragként
kapcsolódtak a szavakhoz, vagyis a ,,hangrendi átcsapás" tulajdonképp
regresszív hasonulás útján jött létre. De mivel KNIEZSA magyarázata sem látszik
kielégítőnek, valami más magyarázatot kell a *gorozd > gerezd fejlődés
megmagyarázására keresnünk. Esetleg a szőlőgerezd összetétel előzményéből
előreható hasonulással lett *gorozd-hó\ gerezd olyan korban, amikor a nyelvünkben
az ö hang még nem volt meg. — De az sem lehetetlen, hogy a grozdh
szó szláv nyelvi kollektívumából, a grozdije szóalakból 5 vált ki a gerezd szóalak,
esetleg a *gorozd-daX való keveredés útján, olyanformán, ahogy a szláv
kopije-hől — a -je végződést birtokos személyragnak fogva fel — f kép lett a
magyarban (vö. MOÓR: MNy. LII, 218).
7. Mikor a gerezdek beértek, következett a szüret. Érdekes, hogy az idetartozó
műveletek megnevezésére a túrókészítésre vonatkozó szü-r szó (1. fentebb)
továbbképzett alakját találjuk. Ez arra látszik mutatni, hogy a mustot
a régiek más módon állították elő mint manapság. Gyaníthatólag nem valami
prést használtak fel erre a célra, mert hisz prés szavunk (a XVI. században
említik először) német jövevényszó (vö. SzófSz.). Ennél a német présnél esetleg
faékek beverésével végezték a préselést. A ma ismert csavaros présnek a neve
ugyanis torkolyprés lehetett, amely szóalakból hibás kikövetkeztetéssel törköly
szavunk származott. Ez a szó is német jövevényszó, a németben pedig a latin
torcular átvételének tekintendő. Persze valami présfélére az olaj- és sajtkészítésnél
is szükség volt. Ez lehetett a sajtó (Besztercei szj.). Ez az ősi sajtó
esetleg nem volt más mint két lap, amelyek közül a felsőre súlyokat raktak.
A szüret szó azonban azt gyaníttatja velünk, hogy az esetleg leszemelt 6 vagy
csak a kádban megtaposott gerezdekből a túrókészítéshez hasonlóan valami
ruhaféle felhasználásával szorították ki a levet.
Bizonyos, hogy a szüreteléshez kádra mindenképp szükség volt. Kád
szavunk (BesztSzj.) nyilván a délszlávból való, bár erre KNIEZSA szavai szerint
,,komoly kritériumunk nincs" (Szljsz. I, 238). Mivel azonban ez a szó a bolgárból
hiányzik, mint átadó nyelv tulajdonképp csak a dunántúli szlovének
nyelve jöhet tekintetbe, amely nyelvből — amint tudjuk — más szőlőtermelési
szavunk is származik. De valószínűleg a szlovénből való átvételnek tekintendő
a kácca szó is, amely a szláv kadbca szóalakból származott (vö. KI^IEZSA:
SzlJSz. I, 236). Nyilván ugyanebből a forrásból származik a kádár szó is,
mégha e szó megfelelője a szlovénből nem is mutatható ki (vö. SzlJsz. I, 657).
Mindenesetre megvan azonban a vendben kadar alakban (vö. FLISZÁR i. m.),
amely szóalak rövid a-jával aligha tekinthető a magyarból való átvételnek.
5 Ennek a szóalaknak a folytatása — úgy látszik — megvan az összes délszláv
nyelvekben: a bolgárban grozde, a szh.-ban grozde 'Trauben' (vö. IVAN POPOVIC-.Geschichte
der skr. Sprache, 1960, 278), a vendben grozgye 'szőlő' jelentésben (vö. FLISZÁR i. m.).
6 Erre a műveletre vonatkozik a német pflücken szó, amely vulgáris latin *piluccäre
szóból (vö. olasz püuccare 'Trauben abbeeren') származott (vö. KLTTGE: EtWb. 11 ).