Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

A MATEMATIKAI MÓDSZER NYELVTUDOMÁNYI ALKALMAZÁSÁNAK HATÁRAI 331
4.31. A nyelvi változások kölcsönhatása
A külső tényezők kölcsönös összefüggésén kívül a nyelvi rendszer síkjainak
egymásra való kölcsönös hatása szintén módosíthatja a változások
lefolyását. Nem mindig, sőt általában ritkán tudunk közvetlen összefüggést
kimutatni egyes nyelvi változások között, bár kétségtelen, hogy a legtöbb
esetben kell lenni köztük valamilyen összefüggésnek. A strukturalista iskolák
(főleg a prágai) próbálkoznak ilyen változási folyamatok kimutatásával
abból az alapelvből indulván ki, hogy a rendszer egyes tagjainak megváltozása
feltétlenül az egész rendszer változásával is jár, azonban ezek a kezdeményezések
inkább csak a hangrendszer síkján maradtak meg. Mindazonáltal már
a strukturalista iskolák működése előtt is kimutatható volt több ilyen egymástól
függő változási folyamat. A szláv nyelvekben a nyíltszótag-törvény érvényességének
megszűnése egy sereg új nyelvi változást vont maga után:
a redukált magánhangzók (&, 6) részint lekoptak, részint teljes magánhangzókká
alakultak át, új mássalhangzókapcsolatok keletkeztek, az alaktanban
az összetett és az egyszerű melléknévi ragozás közti különbség megnőtt, hogy
az már-már elvesztette morfológikus jellegét (ősszláv *ss dorvb — shdorvb + jb r
cseh zdráv — zdravy) stb. Az aspektus, mint már említettem, az idő kategóriájával
összefonódva fejlődik, és hol az aspektus alaki, szintaktikai és jelentéstani
megnyilvánulásai formálják az idő kategóriájának jelenségeit, hol pedig
a tempus irányítja az aspektus megnyilvánulási formáinak fejlődését.
Az angolszász hangrendszerben bekövetkezett változások éreztették
hatásukat az alaktan fejlődésében is, néhány kivételével (s, -ed, -ing stb.)
lekoptak a régi suffixumok, a névragozás szintetikus jellege analitikussá
alakult át, a szavak végződésének lekopásával megszaporodott az egyszótagú
szavak száma stb. Ez az utóbbi jelenség megnövelte a homonimiák előfordulási
számát, tqhát ezzel a szókincs rendszerében is lényeges változások keletkeztek..
A francia kölcsönszavak beáramlása hasonlóképpen hatott az angol nyelv
egészére. Habár új fonémákat nem hozott magával, a hangrendszerben szintén
jelentős változások keletkeztek, hiszen a fonémák gyakorisága és előfordulási
helye módosult, új hangkapcsolatok keletkeztek stb. A dz hang pl. az angolszászban
csak a szó végén és közepén fordult elő, a francia kölcsönszavakkal
a szó elejére is bekerült (judge, jealousy).
A morfológia változásai gyakran magukkal hozzák a hangrendszer változásait.
26
Említenünk kell olyan példát is, amely más nyelvi jelenségtől független
változásokról szól. A magyar hangrendszer fejlődése pl. semmi fontosabb változást
nem okozott az alakrendszer változásában. Problematikus az alaktan
és a szintaxis összefüggése bizonyos szempontból. A szórend általában véve
füg gvénye szokott lenni az alakrendszernek : nagyobb alaki gazdagság esetében
a szórend rendszerint elég szabad, kevés alaki viszonyító eszköz megléte esetében
a szórend feltétlenül kötöttebbó válik. De már a mondatok fajainak kialakulása,
különösen a mellékmondatok keletkezése általában független az alaki
tényezőktől. Az urál-altaji nyelvek gerundiumos szerkezettípusa, amely ma is
jellemzi pl. a török és a finn nyelvet, a magyarban teljesen átalakult és az indogermán
típushoz hasonló mellékmondati szerkezet lett rá jellemző.
E jelenség irodalmát összefoglalta KübMKOB (1962).