Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

A JELÖLETLENSÉG AZ URÁL-ALTAJT NYELVEKBEN 15
Objekt ein Stoffname oder ein Kollektiv ist, wird es gewöhnlich in der endungslosen
Form gebraucht, z. B. buideppi 'sie brachte Wasser' . . . Sehr oft schliesst
sich der endungslosen Akkusativform eine verstärkende Partikel an: -5»,
-bd . . ., z. B. baltPbo kabärbi 'sie ergriff aber die Axt' . . .".
WICKMAN (i. m. 144) így foglalja össze a kamasz-szamojéd nyelvhasználatot:
,,1. An indefinite object is in the nominative. 2. A definite object is
either in the nominative" with addition of the enclitic -bd etc., or in the aecusative."
JoKi azonban még megjegyzi (i. m. 39), hogy a határozott és a határozatlan
tárgynak ilyen gyakori pontos megkülönböztetése talán török hatásnak
tulajdonítható, hiszen éppen ,,in den altaischen Sprachen wird ja der
Akkusativ ausschliesslich zur Bezeichnung des bestimmten Objekts gebraucht,
während dort der endungslose Nominativ der Kasus des unbestimmten oder
allgemeinen Objekts ist". Véleményünk szerint azonban a szóban forgó nyelvhasználat
ilyen mélyreható török hatás feltevése nélkül is érthető.
[Irodalom: L. a finnugor nyelvek után felsorolt irodalmat; 1. még
CASTRÉN, Grammatik der samojedischen Sprachen; PROKOFJEV: CejibKyn-
CKaa (ocTHKO-caMoeACKafl) rpaMMaTHKa 30, 85, CaivioyqHTejib HeHeuKoro H3biKa
28, UJb. XI 94.]
Megjegyzés: A szamojéd designativusról alább szólunk (a 22. lapon).
A szamojéd tehát sok különfejlődés ellenére is megerősíti a finnugor
nyelvek alapján kapott eredményeinket.
cJAtörökségben
Fent már ismételten utaltunk (idézetek kapcsán is) arra, hogy az altáji
nyelvekben a határozott és a határozatlan tárgy jelölését
tekintve a helyzet ugyanaz, mint amit bevezetőben
a finnugor nyelvekre vonatkozólag mondottunk;
rámutattunk arra is, hogy a jelöletlen tárgy jellegét is már meghatározta az
igét közvetlenül megelőző helye és az, hogy az igével együtt egy szólamot
alkotott. Hadd idézzük még BÖHTLLNTGK megállapítását: ,,In den verschiedenen
Sprachen des ural-altaischen Stammes ist der Casus des ergänzenden Objects
eines transitiven Verbalbegriffs abwechselnd ein Acc. und ein Cas. indef."
(Über die Sprache der Jakuten 221). Vö. még (i. m. 159 — 160): ,,Der Casus
indefinitus hat keine besondere Endung . . . Ich habe diesen Casus . . . indefinitus
genannt, weil sein Gebiet nicht so eng begrenzt ist wie das der übrigen
Casus. So bezeichnet derselbe z. B. nicht bloss das Subject des Satzes, sondern
überhaupt den Agens einer Handlung, ferner den Besitzer eines Dinges, das
mit einem entsprechenden affigirten Possessiv ihm schlechtweg nachgesetzt
wird, ja sogar in bestimmten Fällen das Object eines transitiven Verbs."
ó t.: cyyai budunyy baj-qyldym 'j'ai rendu riche le peuple pauvre' (Orkh.
I E 29); qayanda bädizci Icälürtim 'de chez le kagan j'ai fait venir des sculpteurs'
(uo. I S 11; vö. THOMSEN, Inscr. 191); qayanyr] icraki bädizcig yty 'on a envoyé
les sculpteurs intérieurs (c.-à-d. attachés à la maison) du kagan' (uo. I S 12)
| kt.: SCHINKEWITSCH összefoglalása szerint (Rabyûzïs Syntax 25—8): „Im-
Akkusativ steht gewöhnlich das direkte Objekt nach transitiven Verba, und
zwar ist der Akkusativ: entweder bestimmt, d. h., er hat die Endungen -ni, -ni,
-n, oder der Akkusativ ist unbestimmt, d. h., er steht ohne Endungen und ist
äusserlich dem Nominativ gleich, mit anderen Worten, er ist Casus indefinitus.
— Der formale Akkusativ, d. h. der Akkusativ mit Endungen, steht in folgen-