Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

118 FÓNAGY IVÁN—MAGDICS KLÁRA
áriájára („Starô qui corne agnellina . . ." vö. JOTJVE), Zerlina No. 19 áriájára,
Don Juan szerenádjára, Wotan búcsújára Brünhildától (Wagner: Walkür,
III. felv., „Der Augen leuchtendes Paar"), Pelléasnak Mélisande-hoz intézett
szavaira Debussy ,,Pelléas és Mélisande"-jában (,,Oh, qu'as tu dit, Mélisande
. . ."); így marasztalja Wozzeck Mariét Albán Berg operájában, a III.
felvonás 2. jelenetében (,,Du sollst da bleiben"). Összefogott, lágy legato dallamívek
fejezik ki a gyengédséget Pjuridice áriájában, Monte verdi „Orefeo"-
jának I. felvonásában (,,Io non dirô qual sia me'l tuo gioir, Orfeo . . ."),
Zerlina No. 13. áriájában (Don Juan, I. felv., ,,Ah, non hai core . . ."), Pamina
és Tamino kettősében (Mozart: Varázsfuvola, I. felv., ,,Tamino mein", vö.
(49. ábra), Brangenenek asszonyához intézett szeretetteljes szavaiban (Trisztán
és Izolda, I. felv. „Herrin Isolde, trauteste Holde . . ."), Golaud szavaiban,
amelyekkel Mélisande-et szólítja meg a „Pelléas és Mélisande" I. felvonásában
(„Donne moi tes deux petites mains."). Ezek a dallamformák messze túlnőnek
azonban az európai zene egyes korszakaiban a gyengédség érzékeltetésén.
A rokokó zenének szinte általános jellemvonása a dolce-hangvétel.
49. ábra
3.3 A vágy kifejezésének jellegzetes zenei formája a kissé elmélyülő,
majd a zenei mondat végén enyhén felhajló motívum. A tempó erősen fékezett,
az eleinte ugyancsak visszafogott dinamika lassan fokozódik, s végül — a dallam
vonalától eltérően — ismét hanyatlik (vö. 1.2 és 2.3). Ezzel a dallammal
találkozunk Monteverdi „Orfeo"-jának III. felvonásában Orfeo áriájában
(„Al mio languire . . ."), Tamino képáriájában (Varázsfuvola I. felvonás, „Ich
fühl'es . . ." vö. ŰJFALTJSSY, 1961), Beethoven „Les Adieux" szonátájának
(Op. 81a) második tételében (Die Abwesenheit,,"), melynek főtémája, „A távoli
kedveshez" című dalában, Schubert „Gretchen am Spinnrade" című dalában
(„Sein Händedruck und ach, sein Kuß . . ."), Schumann „Álmodozás" című
darabjában, Brahms „O wüßt' ich doch den Weg zurück" kezdetű dalában,
Verdi „Otelló"-jának csókmotívumában, a Trisztán-előjátékban (50. ábra),
így sóhajt Mélisande kútbaesett gyűrűje után a Pellóas II. felvonása 1. jelenetében
(„Elle est si loin de nous").
50. ábra