Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 455
tények megállapítása, s azok magyarázata akár el is maradhat, ezen elvéhez
ritkán maradt hű. Gyakran megelégedett azonban ellenfele nézeteinek puszta
cáfolatával, s újabb magyarázatot legfeljebb ötletként mellékesen vetett oda.
Szenvedélyessége nem ritkán még abban is megakadályozta, hogy tudományos
ellenfele álláspontját világosan ismertesse; e helyett beérte egy-egy lekicsinylő
megjegyzéssel. Nem kétséges, hogy cikkeiben Kettunent általában a tudományos
igazság megközelítésének a célja vezérelte, írásainak értéke azonban a
jelzett okok miatt mind tudományos, mind didaktikai szempontból többékevésbé
különböző.
Lauri Kettunen több évet töltött Magyarországon a magyar állam tudós
ösztöndíjasaként. Lív szótárának sajtó alá rendezését, valamint vepsze mondattani
tanulmányának bizonyos munkálatait legalábbis részben Budapesten
végezte el. Magyarországi élményeiről és benyomásairól részletesen számot
adott útleírásaiban: Tieteen matkamiehenä (1945),Tieteen matkamiehen uusia
elämyksiä (1948) és Matkapakinoita jamuitamuistelmia (1960). Magyarországi
«mlékei magyar tárgyú regény írására is ihlették. Ezt Toivo Hovi álnéven
,,Tisza tulvii — Ilona, Ilona!" címen jelentette meg. Mind útleírásaiból,
mind regényéből az látszik, hogy Kettunen felismerte az ellenforradalmi
Magyarország társadalmának korhadtságát, de ugyanakkor nem jutott el
kultúránk értékeinek meglátásáig.
Most, a búcsúzás órájában, e sorok írója előtt Lauri Kettunen úgy áll,
ahogyan 1933 nyarán Lívföldön megismerte: ízig-vérig romantikus, erősen
hangulatos, tréfálkozó kedvű emberként, akinek jóakaratát, vendégszeretetét
sok Finnországot járt magyarnak volt alkalma tapasztalni. Lauri Kettunen
— ez*a szüntelenül mozgékony ember, pihenést nem ismerő tudós — meghalt,
de az élete végnapjait élő lív és vót nép meg a kihalófélben levő kis vepsze
nép nyelve a tudományos irodalomban még sokáig élni fog, s ez nagyrészt
Lauri Kettunen érdeme.
LAKÓ GYÖRGY
Cs. Faludi Ágota
1925—1963
Hirtelen ment el tőlünk, váratlanul és fiatalon. Még a negyven évet sem
élte meg.
1925-ben született Budapesten. Finnugor nyelvészeti képzettségét
ZSIRAI MiKLÓsnál szerezte. Az ő tanítványa volt, nemcsak névleg hanem
munkásságában is. Tanító mesteréhez híven így lett obi-ugrista, szorosabban
véve az osztják nyelv kutatója. Első nagyobb dolgozatához is az osztják nyelv
köréből választotta témáját: az osztják névszói összetételeket vizsgálta meglehetősen
nagy részletességgel (Névszói összetételek az oszt jakban. Finnugor
értekezések 10. Budapest, 1948. 46 1.). E témához kapcsolódnak első cikkei
(Osztják äpdrli-törli : MNy. XLV/1949: 191 — 2; Az osztják nyelvtörténetéhez: