Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

126 FÓNAGY IVÁN—MAGDICS KLÁRA
Mindkét esetben egy semleges tárgyon — papiroson vagy mondaton —
hajtjuk végre a partnerünkre kimondott ítéletet.
4.10 A gúny dallamformájára bizonyos kettősség jellemző. A nyomatékos
szótagok magas szinten mozognak, gyakran fej hangba csapnak át.
A hangsúlytalan szótagok mély szinten mozognak, gyakran az alaphang alá
ereszkednek, s ilyenkor megy éppen át a zönge mormogásba. Párhuzamosan
változik világosból igen sötétté a hangszín is. Nem kevésbé kettős a kifejezésre
juttatott magatartás. A magas hang, a fejregiszter barátságot, jóindulatot
s egyúttal gyermeki naivitást tettet. S ekkor hirtelen lehull a lepel. A fejregisztert
súlyos mellregiszter váltja fel. Nem, nem vagyunk gyerekek. Minket
nem lehet az orrunknál fogva vezetni. A kedves közeledést barátságtalan,,
fenyegető magatartás váltja fel. A gúny dallamformájának második fázisa
semmiben sem különbözik a megvetés dallamától. Agresszív indulatra gondolhatunk
egyéb testi jelek alapján is: a garatívek megfeszítése, a kilégzőizmok,
a garatizmok kontrakciója, a hangszalagok összepréselése, a Morgagniféle
tasak, a gégebemenet összeszűkülése.
Kifejezőnek, hatásosnak érezzük a fékezett és mégis meredek lesiklást
a nyomatékos szótagban (vö. 11. ábra). Mintha ez a dallamforma a szatíra
strukturális modellje lenne. A szatíra lényege éppen abban áll, hogy a tisztelet
magas polcra emelt tárgyait hirtelen lerántjuk erről a polcról. A felsrófolt
értékek devalvációja természetesen nagy lelki megtakarítást jelent. (Felszabadul
az ellenszenvünk elfojtására, leplezésére fordított jelentékeny energia.
Vö. FREUD VI, 156 és kk.). Ehhez még hozzátehetjük, hogy a szó szoros
értelmében vett hirtelen lesiklás — például a hullámvasúton — nevetést
vált ki.
5. Nyelvi és zenei közlés 1
5.0 A nyelvi és zenei közlemény (message) világítanak rá talán legélesebben
a kétféle közlemény mélyreható ellentétére (vö. ÚJFALUSSY, 1962).
A harag dallamformája felismerhető Ozmin áriájában, a vágyakozásé a Trisztánelőjátékban.
A lezongorázott veszekedés vagy vágyakozó monológ korántsem
kelti azonban azt a hatást, mint a két zenemű.
A következőkben megkíséreljük a kétféle tükrözés leglényegesebb eltéréseit
kiemelni, a zene fogalmát önkényesen leszűkítve a XX. század előtti
európai zenére.
5.1 A dallamot általában — így az érzelmeket tükröző dallamot is —
mindenekelőtt különböző rangú és rendű formális kötöttségek különböztetik
meg a beszédhanglejtéstől.
5.1.1 A nagyobbfokú szervezettség különbözteti meg a zenei mű molekuláit
a beszéd molekuláitól. A beszéddallam hordozói, a zöngés hangok
harmonikus szerkezetűek, akárcsak a zenei hangok. Az egyes zenei hangok
azonban homogének, amennyiben az alaphang frekvenciája egy hangon belül
lényegében azonos. A zöngék frekvenciamenete viszont bizonyos határok
között szeszélyesen változó (VON ESSEN 1957, 138). A zenei dallam homogén,
2 E cikk írásakor D. COOKE „The Language of Music" (London 1959) c. kitűnő
könyve nem volt számunkra hozzáférhető.