Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 211
— determináló szerepű — birtokos személyraggal van ellátva, pl. pir 'át' < pir%s, mint
a magyar közepette. Néhány idő- és módhatározó névutó (pl. tirja, tirji, tir 'közben,
módon') előtt a deverbális alapszó -ig képzőt mutat. Érdekes, hogy egyes módhatározó
névutók, mint a zűrjén moz, etsen, a votják éamen tárgyként vagy állapothatározóként
álló szóhoz is járulhatnak, így mintegy kettős mondattani függés jön létre.
A több mint 150 zűrjén névutót — köztük az azonos tőszóból származókat —
53 szócikkben tárgyalja RÉDEI. Mindegyiket az etimológia tüzetes bemutatásával kezdi.
Az olvasónak, aki a könyvet elsősorban magyar szempontból nézi, az etimológiákhoz
csupán egy részlet megjegyzése van: a pelen 'mentén' és társai tövéül szolgáló pel 'oldal'
szó magyar megfelelője, a fél említéséhez hozzá lehetett volna tenni, hogy ebből is keletkeztek
névutók, noha más jelentésűek, mint a zürjénben: felől, felé. — A zűrjén névutók
nagy többsége természetesen finnugor eredetű, de két fiatal orosz jövevényszó is névutó,
sőt egész névutócsalád tőszavává lett: or. QoiOb 'oldal' > z. bok ua., hokin, hokié, boke,
bokti, P. bőket, boksán 'mellett stb.', és or. MecTO 'hely' > z. mesta ua., mestae 'helyett';
ez a névutó-kategória termékenységét, életképességét mutatja.
A névutók használatát a népnyelvi forrásanyagból és az irodalmi nyelvből merített
bőséges példatár illusztrálja; a szerző jó érzékkel tagolja a funkciók sokrétűségét, és különösen
nagy figyelmet fordít az átmenetekre. Nem sajnálja a fáradságot az olyan példák
bemutatásától sem, amelyekben a névutó tőszavának eredeti jelentése még nem homályosult
el, amelyek tehát még nem is tekinthetők névutós kapcsolatoknak (pl. a kostjn
és különösen a dórin szócikkében). Több esetben, különösen az újabb irodalmi nyelv
névutóhasználatában, állandó határozókban egyes orosz prepozíciós kapcsolatok hatására
mutat rá.
A névutó jelentésfejlődésének, a funkciók összefüggésének bemutatását RÉDEI
az egyéb finnugor, továbbá szamojéd és indoeurópai nyelvekből vett párhuzamokkal
kíséri. Itt is kell egy magyar vonatkozású észrevételt tennünk, ezúttal a külföldi olvasók
szempontjából, akiknek a német nyelvű kiadvány szól: a magyar példamondatok megválasztása
nem mindig szerencsés. Egyrészt régies nyelvállapotot tükröznek (pl. „Irégykedünk
másnak előmentére" 25), s ez, minden kísérő megjegyzés nélkül közölve, félrevezetheti
a magyar nyelvvel csak felületesen ismerős olvasót. Másrészt a zűrjén névutós
szerkezettel néha merőben más típusú magyar alakulást állít párhuzamba a szerző:
személyes névmás viszonyragos alakjaként használt személyragos határozószót (pl.
rólok, 39), ami szintén zavaróan hat.
RÉDEI könyve a névutók eredetét és fejlődési irányát is összefoglalja. A zűrjén
névutós szerkezet összetételként viselkedik; ezt nemcsak mondatfonetikai, hanem grammatikai
tények is bizonyítják: ha a névutóval ellátott főnév nomen possessiként szerepel,
ennek a ragját nem a főnév, hanem a névutó — mint az összetétel utótagja — viseli.
Jóval ritkábban fordul elő a birtokos személyrag magán a főnéven. Néhány zűrjén és
votják nyelvjárási adaton azt a jelenséget figyelhetjük meg, ami a magyar nyelvtörténet
írásos korszakának első századaiban oly nagy szerepet játszott: a névutó hangteste összezsugorodott,
önállóságát elvesztstte, raggá vált (pl. vilin > P. mu-vvin 'auf der Erde').
RÉDEI KÁROLY monográfiája hasznos összefoglalása a permi nyelvek névutórendszerére
vonatkozó szintaktikai, morfológiai és etimológiai kérdéseknek. De a finnugrisztika
szakterületén kívül állóknak is értékes tanulságokkal szolgál, különösen az
elvont határozó-kategóriák kialakulásának és összefüggéseinek ábrázolásával. Szép példája
ennek a ponda, pomla '-ért, helyett, miatt' elemzése. Érdeme, hogy elvi eredményeit
nagyhangú általánosítások, légüres térben mozgó következtetések nélkül, a rendelkezésére
álló konkrét nyelvi anyag alapos és lelkiismeretes kiaknázásával éri el.
J. SOLTÉSZ KATALIN
B. H. JlblTKHH: K0MH-fl3bBHHCI