Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

#
SZÓFEJTÉSEK 397
v o t j. (MTJNK.) J. omir : tíl-o 'láng', Sz. omlr-ak : o. bastä 'a kemence forró
levegőjére mondják, midőn — pl. a kürtőnyílás elzártával — hirtelen szétomlik
a szobában', (WICHM.: FUF. XIV, 97) J., M. omir : til-o., G. omir
'Flamme', Uf. omîrînî : tîl omîre 'das Feuer lodert auf, Uf., G. omirak t
Sz. omirak, M. o'mirak 'sogleich, schnell, plötzlich' szót. — A votj. omir^ral
a következő fgr. szókat egyeztették: finn aurinko 'Sonne' j 1 a p p K.
(GEN. 100) T. avr 'Flamme', (T. I. ITK.) T. aür(a) g. aura 'glühende Kohlen,
Flamme' (WICHMANN: FUF. XIV, 97; UOTILA: SUSToim. LXV, 372; SKES.
kérdőjellel).
Ha a permi szók valóban összetartoznak a finn és a lapp alakkal, akkor
az őspermire *a >> *w >> i hangváltozást kell feltennünk. Az i hang a zürj.
2'mraZ-ban megmaradt; a votj. omir o-ja, viszont az őspermiben végbement
*i > *o O votj. o) nyíltabbá válással függ össze (e hang változásról 1. RÉDEI:
NyK. LXV, 371-3).
RÉDEI KÁROLY
10 Nyelvtudományi Közlemények LXV. 2.