Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

122 FÓNAGY IVÁN—MAGDICS KLÁRA
3.11 A népdalok dallamformájának sokkalta nagyobb (szinte liturgikus)
kötöttsége és a népdal szövegének és dallamának egymástól való viszonylagos
függetlensége ellenére, bizonyos érzelmek népdalainkban is hasonlóképpen
tükröződnek, mint a műzenében, mint a beszéddallamban.
Mélyülő és felhajló motívum kíséri gyakran a vágyat a népdalokban
is. (Én Istenem, add megérnem . . ., Visszanéztem fólutambul . . ., Alom,
álom mért nem jössz . . . é. í. t.) Kodály ,,A magyar népzene" c. kötete alapján
készített statisztika szerint 11 népdalban kísérte ez a motívum a vágyat
kifejező szavakat. 3 hasonló tartalmú népdalban más melodikus megoldást
találtunk és 2 esetben más jellegű szöveget kísért a ,,vágy dallama".
A lamentáló, panaszos dallam, a népi siratok jellegzetes formája
is felbukkan igen sok népdalunkban is (Sirass édesanyám, Árva vagyok árva,
Istenem, Istenem, A búbánat keserűség, Szegény Szabó Erzsi, é. í. t.). Kodály
említett kötetében 28 panaszos jellegű ének dallama felel meg a panasz hanglejtésének.
9 dalban a panaszos mondanivaló más dallammal társul és 2 dalban
járul más jellegű szöveg a lamentáló dallamhoz.
Lágyan hullámzó, melódikával, enyhén lehajló dallamívekkel párosul
a gyengédség a népdalokban is (Repülj madár, repülj, Árokparti
kökény, Fürjecském, fürjecském, Zöld erdőben, stb.) és ugyanarra a szintre
kvartot-kvintet fel-felugró dallam kíséri a veszekedést, s tükrözi a
haragot (Asszony, asszony ki a házból, Verjen meg az egek ura, Verjen meg
az Isten, é. í. t.). A Kodály-kötet alapján készített statisztika szerint a gyengéd
szövegű dallamok hangközeinek 82%-a szekund-terc (52% szekund, 30% terc),
a haragos szövegű dallamok hangközeinek 60%-a kvart-kvint (30% kvart,
30% kvint).
4. Az affektív hanglejtésformák eredetéről
4.0 Az érzelmek mibenlétével ma sem vagyunk tökéletesen tisztában,
annak ellenére, hogy az ókor óta igen sokan foglalkoztak ezzel (GARDINER).
Nem alakult ki egységes tudományos felfogás az érzelmek kérdésének szentelt
két jelentős szimpozion után sem (WITTENBERG, MOOSEHEART). Változatlanul
akadnak, akik az érzelmeket bizonyos élmények által kiváltott testi elváltozásokkal
azonosítják, amint ezt LANGE vagy JAMES tette. Mások a szervezet
vagy a lelki apparátus szabályos működésének megbomlásaként, az apparátus
csődjeként értelmezik az érzelmi állapotot (HODGE). DARWIN egykori célszerű
tevékenység nyomait fedezte fel az érzelmekben (vö. még CRILE). ősi (traumatikus)
élmények lecsapódásának, életbevágó, az egyén életét esetleg megelőző
események reprodukciójaként fogja fel az affektusokat FREUD (XIV. 120, 162)
is. SARTRE szerint az egyes érzelmeket alkotó elváltozások egy pre-racionális
(mágikus) világnézet alapján célszerű vélt magatartás elemei.
Az érzelmeket tükröző hanglejtésformák bizonyos pankronikus vonásai
a James—Lange elmélet alapján állva is jól megmagyarázhatók. Bizonyos
külső ingerek izgalmi állapotot idéznek elő, ennek következtében fokozódik
a kilégző izmok tevékenysége, hevesebbé válik a kilégzés, erősebb a nyomaték,
fokozódik a belső gégeizmok tónusa is, a hangszalagok megfeszülnek, a hangfekvés
magasabbá válik, gyorsul a beszédtempó. A szomorúság, levertség
ellenkező előjelű változásokat idéz elő: meglassul a beszédtempó, csökken a
kilégző izmok tevékenysége, ellazul a hangszalag, mélyül a hangfekvés (MERKEL
350 és kk.).