Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

Cseremisz szövegmutatványok
Az alább közlésre kerülő cseremisz szövegeket a Mari Autonóm Köztársaságba
tett 1955-ös és 1961-es tanulmányutam alkalmával gyűjtött anyagból
válogattam.
A szövegek első csoportját a Pöt-jad (or. nerbiui) és Aizad (or. A3i>5Ui)
falvakból valók alkotják. A két falu egy faluszovjetbe tartozik, egymástól 3 km
távolságra terülnek el a Mari Autonóm Köztársaság déli részén, Kazánytól mintegy
45 km-re északnyugati irányban. 1955-ben még a Szotnuri kerületbe tartoztak,
de később a Szotnuri kerületet egyesítették a szomszédos Morki kerülettel.
A két falu nyelvjárása között csak lényegtelen eltérések vannak, ezért
nem tartottam szükségesnek különválasztani őket. Szövegeim nyelve BEKÉ O.,
Mari szövegek I. joskar-olai nyelvjáráshoz tartozó Küksnur falu nyelvéhez
áll a legközelebb, de jó néhány olyan, elsősorban hangtani vonással bír, amely
megkülönbözteti őket az eddig ismert cseremisz nyelvjárásoktól.
A magánhangzórendszer:
Az o, ö, u, ü után csökkentett értékű hangként csak © állhat (és természetesen
az első szótagbeli © után szintén pl..©*Z©í 'vannak').
Az © terheltsége az aizali szövegekben némileg még nagyobb mint a
pöt-jaliakban.
A labiális illeszkedés különösen Aizad faluban nagyobb fokú, mint
az eddig ismert joskar-olai nyelvjárásokban. Például a határozói igenév
^en végződése (ami egyúttal múlt idő egysz. 3. sz. személy rag is) ö, ü után
-ön : lökö'n 'berúgva', yüzlö'n 'dudálva', üoö'n 'vetve' stb.
Az egysz. 1., 2. sz. jelen idejű igei személyrag -em, -et helyett ö, ü után
-öm, -öt : üoö'm, üoö't 'vetek, vetsz'. A megfelelő birtokos személyragok
ugyanígy labializ álódnak.
Az egysz. 3. sz. -es igei személyrag ö, ü után -ö8 : pörőö's 'forog'.
A szóvégi hangsúlytalan e, o, ö tökéletlenül artikulált hangok, de hangszínüket
nem vesztik el teljesen. Részben ezért, részben pedig jelölési nehézségek
miatt teljes hangoknak írom őket. Ha ugyanis a szóvégi o-t ©-val jelölöm,
akkor két különböző fonémát — amely képzését tekintve egymástól erősen
különbözik — jelölnék ugyanazzal a jellel. Az © fonéma erősen labiális, igen
rövid nyílt o, a szóvégi o pedig gyengén labiális, tökéletlenül artikulált hang.
Y. WICHMANN és BEKÉ Ö. cseremisz szövegeiben gyakran előfordul az © mindkét
hang jeleként anélkül, hogy erre utalnának. Például WICHMANN malmizsi
szövegeinek (SUSToim. LIX.) © hangja semmi esetre sem lehet azonos a
jaranszki nyelvjárás (uo.) © hangjával, mert ennek a malmizsiben s felel meg.
Az © és § fonéma egymást kizárja, egy nyelvjáráson belül nem fordulhat elő.
4 Nyelvtudományi Közlemények LXV 1.