Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 459
szükség szerint tehát mint orosz tanárok is működhetnek majd: az első végzős
évfolyam mind a Főiskolán, mind a leningrádi egyetemen 1963-ban lép
munkába). Igen jelentős az a szakszeminárium, amelyet — a VINITT egy
vezető munkatársával együtt — KULAGINA tart ennek az egyetemnek a mechanika-matematika
szakán, III. éves hallgatók részére, ,,A gépi fordítás néhány
matematikai problémája" címmel. Szakkolégiumok, szakszemináriumok formájában
még más előadók is ismertetik itt — mind a természettudományi,
mind a bölcsészeti karok hallgatói előtt — e tárgykör legfontosabb problémáit.
2. 1962. november 22-én, bár egyetlen személyhez fűződő, de érdekes
esemény tanúi lehettek a moszkvai nyelvészek. Ezen a napon védte meg
kandidátusi értekezését az alig 30 esztendős MELCSUK, „Szövegek automatikus
elemzése" címmel. A cím különös dolgozatot takart — a szerzőnek
a Szovjetunióban és külföldön eddig megjelent 14 publikációja volt egybegyűjtve
s kandidátusi értekezésnek benyújtva. MELCSUK első opponense,
a leningrádi HOLODOVICS professzor (szakmunkái nálunk kevésbé ismertek,
mert — néhány általános nyelvészeti tanulmányát nem számítva — a japán
és a koreai nyelvvel foglalkozik), meg is jegyezte, hogy a benyújtott munka
— nem egy munka, de egyrészt igen nagy örömmel kell fogadnunk, hogy egyetlen
darabja sem azzal az öncéllal készült, hogy „kandidátusi értekezés" legyen,
másrészt — a dolgozatnak minden egyes darabja, még a szinte egyetemi
években készült, a francia főnév nemére vonatkozó tanulmány éppúgy, mint
a legutóbb, az NDK-ban megjelent néhány oldalas értekezése a „Szisztéma"
fogalmáról a nyelvtudományban, külön-külön is bőven megérdemli, hogy érte
a szerző a kandidátusi fokozatot elnyerje (HOLODOVICS még hozzátette: csak
a kitekert, „vallásos" aspiráns-hit sugallja, hogy egy kandidátusi értekezés
nem lehet csupán néhány lapos . . .). Hasonló lelkes elismeréssel beszélt
MELCSUK e „válogatott munkái"-ról a másik két opponens, LJAPUNOV és
TOPOROV, valamint — POSZPELOV professzor kivételével — a felszólalók is.
A jelenlevőket különösen meghatotta az agg AVANESZOV professzor aktív
részvétele a vitában (kétszer is felszólalt), mely egyre inkább arra irányult,
hogy hogyan lehetne a kandidátusi fokozat megkerülésével azonnal a doktori
címet odaítélni a szerzőnek. (Mint később kiderült: azért volt már eleve három
opponens, mert várhatónak látszott egy ilyen igény fellépése.) A kézirat
leadásakor még nem kaptunk értesítést a kérdés végleges lezárásáról: tekintettel
arra, hogy a matematikus nyelvészeknek a Szovjetunióban is számos
ellenfele van, s nem egy igen tekintélyes is (itt különösen SZEREBRENNYIKOV
levelező tagra kell gondolnunk, aki azonban a vitán nem vett részt, bár annak
az intézetnek az igazgatója, ahol MELCSUK dolgozik) — nagyon valószínű,
hogy a nálunk magyar—orosz algoritmusáról ismert szerző egyelőre csak
a kandidátusi fokozatot kapja meg. Az a rendkívüli érdeklődés, amely mellett
a vita lefolyt (az Orosz Nyelvi Intézet nagy tanácstermében még a sorok
között is álltak, sőt igen sokan a folyosóra szorultak, jóllehet a kandidátusi
értekezések vitája a nálunk is megszokott „érdeklődés", vagyis kevés számú
hallgatóság jelenlétében szokott lezajlani), mindenesetre önmagában is
érdekes.
November 27. és december 1. között az Idegen nyelvi főiskola „Nyelv
és beszéd" címmel össz-szövetségi konferenciát rendezett. A konferencián,
mely a rendező intézmény falai között tanácskozott, a Szovjetunió 60 városából,
75 intézményétől több mint 500 küldött vett részt, s csupán előadás