Nyelvtudományi közlemények 65. kötet (1963)

AZ ÉRZELMEK TÜKRÖZŐDÉSE A HANGLEJTÉSBEN ÉS A ZENÉBEN 125
terjedelmének csökkentésére a test összeszűkítésére utal. A gyors ritmus a
meggyorsult szívműködést, a meggyorsult légzést tükrözi. Mindez filogenetikus
szemszögből nézve a harcra való felkészülés jele, akárcsak a gyomor és a bél
peristaltikus mozgásának gátlása (CRILE 76 és k., CANNON, YOTTNG 55,234 és k.).
4.7 A panasz dallama nyilvánvaló módon a sírást stilizálja. Sírás közben
a rekeszizom periodikus görcsös kontrakciójának hatására hirtelen gyors
belégzés szakítja meg a hangos kilégzést. Ez a gyors és ugyancsak hangos
belégzés magasabb hangot hoz létre. Az így létrejövő dallamot és dinamikát
reprodukálja a panaszos beszéd és a lamento a zenében. A nyomaték a hangos
belégzésnek megfelelő magas hangra esik. A két fázis (felcsúszás, szinttartás)
olyan ritmusban ós olyan monotóniával követi egymást, mint a sírásnál.
A hang kiénekeltsége is az ugyancsak kiénekelt síró hangra utal.
4.8 DARWIN az orrfintorítást és a tekintet elfordítását vagy az elfordui
lást emeli ki a megvetés jegyei közül. Elfordulunk tőle, mint valamérdektelen,
kellemetlen látványtól, mivel nem méltatjuk arra, hogy rátekintsünk,
elfintorítjuk az orrunkat, mintha undorító, kellemetlen szagot éreznénk
(metaforikus gesztus, magatartásátvitel). Egyik gesztus sem tükröződik a
hanglejtésben. Az igen mély hangfekvéssel párosuló mormogó vagy préselt
zöngeképzés más úton kapcsolódik az undorhoz, megvetéshez. TROJAN vizsgálataiból
tudjuk, hogy a garatívek görcsös összeszűkülése (,,faukale Enge"),
a táplálék visszautasításának ez a tipikus jele, a hányás kísérője, a hányásról
a fizikai undorra, a fizikairól az erkölcsi undorra és más analóg helyzetekre is
áttevődött, nem utolsósorban a megvetésre. A garatívek kontrakciójával párhuzamos
jelenség a gégebemenet kontrakciója, a Morgagni-féle tasak összeszűkülése,
a hangszalagok megrövidülése és összepréselődése (FÓNAGY 1962).
A gége szintjén jut ezáltal kifejezésre ugyanaz az elutasító tendencia, mely
a hányástól az erkölcsi undorig, megvetésig vezethető. így jön létre a megvetésre
jellemző különösen mély, mormogó (vagy préselt) zönge.
Az igen mély hangfekvésnek és ezen belül még ereszkedő dallamnak
deiktikus jelleget is tulajdoníthatunk. Ez a dallamvonal éppen ellenkező
irányú az örömével. Lefelé mutat, lefelé von, ,,a sárba". A háttérben levő analis
képzettársításra enged következtetni az orrfintorítás. A hanglejtésben rejlő
kijelentés szerint a megvetett személy értéktelen hulladék. Kivetjük magunkból.
4.9 Az öröm dallamában rejlő mozgást a harag mimikájával vetettük
egybe (vö. á.l). A harag dallamába sűrített táncból hiányzik minden lazaság.
A forma merevsége (vö. 1.8) a teljes izomzat erőteljes kontrakcióját, megmerevedését
tükrözi. Az izmok megfeszítése a harci készség jele. A dallamvonal
kiegyenesítése egyúttal bizonyos fegyelmet, szervezettséget mutat. A dallam
tanúsága szerint a harag sohasem olyan ,,vak", mint az öröm. Az örömnek
nincs célja. A harag legalább a fiktív tárgy ellen irányul. A haragos beszédben
voltaképpen le is zajlik az a harc, melynek kitörésével fenyeget a vészt jósló
dallam és dinamika. Az izmok ugyanolyan erővel és ugyanolyan sűrűn kontrahálódnak,
mint a valóságos verekedés folyamán, jóllehet most csak ,,éles",
„kemény", hangokat (és nem kevésbé sértő szavakat) szórnak az ellenfélre.
Egy-egy ütés, egy-egy döfés minden kvart vagy kvint felugrás. Az indulat
áttöri a nyelvi normát. Hangsúlytalan szótagok is nyomatékot kaphatnak.
Szétszaggatják a mondatot, mint a dühös ember a kezébe kerülő papirost.