Magyar_Ifjusag_2012_tanulmanykotet

VII. SzabadidőVII. SzabadidőSzabadidős tervek és tevékenységekNagy ÁdámI. Elméleti megközelítésekA szabadidő megnövekedett fontossága és társadalomszervezési jelentőségemiatt napjaink társadalmát – igyekezve megtalálni azt a narratívát, amellyelminél jobban leírhatóak a társadalmi folyamatok, csoportok – többen szabadidő-társadalomnaknevezik. Ezen értelmezések szerint a szabadidő-társadalomjellegzetességei közé tartozik az időaspektusok közötti éles határmegszűnése, a növekvő igény a mennyiségi idő minőségivé konvertálására,valamint a szabadidő szerepének és társadalmi presztízsének növekedése(Tibori, 2003; Kiss, 2013). Az életmód megváltozásának egyik fő iránya azélményszerzés jelentőségének növekedése, amely átformálja a társadalmat 1 .A szabadidő a századok trendjeit tekintve egyre növekvő idő, s így nemcsoda, ha egyre több kérdést vet fel az egyén, a társadalom fizikai, mentálhigiénésés szociális egészsége szempontjából. Ez igaz akkor is, ha a késeiKádár-kor önkizsákmányoló második, sőt harmadik műszakjai beleégtek azidősebb nemzedék szokásrendszerébe, s vannak a világnak tájai, ahol méggyermekmunkában sem ritka a 12-16 órás robot. S akkor is, ha ez a szabadidőtartalmában, szerkezetében roppant tagolt: vannak társadalmi csoportok,akik megtermelt profitjukat, jövedelmüket nem győzik szabadidőre„költeni”; s megnőtt azok száma, akik számára nincs is más, mint a munkalehetőségtőlmegfosztott „szabad idő”.1 „Míg a hagyományos európai civilizációban a „Szeresd felebarátodat!”, „Áldozd föl magad!”,„Korlátozd vágyaidat!”, „Dolgozz!” normái voltak meghatározók, addig a fogyasztói civilizációa „Szeresd önmagad!”, „Valósítsd meg önmagad!”, „Éld ki szabadon a vágyaid!”, „Élvezd az életet!”célkitűzéseitől hangos.” (Hankiss 1999, idézi Éber, 2008).211