Magyar_Ifjusag_2012_tanulmanykotet

VII. SzabadidőAlacsonyan stagnáló mozgástrend:A fizikai inaktivitás újratermelődésePerényi SzilviaI. BevezetésA sport a modern társadalmakban politikai programok része, a társadalmiértékátadás egyik színtereként a nevelés eszköze is, de szolgáltató- és szórakoztatóipariszerepvállalása révén gazdasági szempontból is fontos szerepetjátszik. A sport, mint minden társadalmi produktum magán hordozzaa nemzetek kulturális tradícióinak sajátosságait: az egyes országok különbözősportstruktúrákat alakítanak ki maguknak, melyek egyéni és társadalmiszinten adódnak át generációról generációra (Coakley, 1993; Donelly, 1996).Magyarországon a sport mindig is fontos része volt a politikai és társadalmidiskurzusnak. A rendszerváltozást megelőzően a politikai vezetéselsősorban az államszocialista rendszer legitimációjának igazolására használtafel a sportolók nemzetközi eredményességét (Földesi, 1996; Dóczi,2011; Bakonyi, 2004). Az élsport és eredménycentrikusság kiegészült azállami nagyvállalatok keretein belül működő munkás- és tömegsport-szerveződésekkel,valamint a ’spartakiádok’ 1 gyakorlatával, mely akkoribana dolgozó rétegek számára biztosított szervezett keretek közötti testmozgást.A rendszerváltozás hirtelen és alapvetően változtatta meg a sportkorábban kialakult szervezeti és finanszírozási rendszerét. Drasztikusancsökkentek a központi források, a sport szereplőinek pedig a kialakulóbanlévő fogyasztói piac működésmechanizmusaival és annak kihívásaivalkellett szembesülniük. A sport demokratizálódási folyamata azonbanellentmondásosan ment végbe, továbbra is megmaradt a központi forrásoktólvaló függés és a sport civilszervezeti oldala nem tudott megerősödni(Földesi és Egressy, 2005). A sportot sok tekintetben a rendszerváltás1 Spartakiádok: eredetileg ötévenként, az államszocialista párthatalom dicsőítésére szervezetttömeges sportünnepély volt. Későbbiekben spartakiádoknak nevezték a munkások sportolásátbiztosító sportnapokat, sportversenyeket is.229