Magyar_Ifjusag_2012_tanulmanykotet

I. demográfiaA fiatalok felnőtté válási folyamata szociológiai értelemben úgy is értelmezhető,mint egyfajta sajátos leválási folyamat a szülőkről, a szülői házról,melynek logikus, gyakran egymást feltételező lépcsőfokai vannak, melyekidőben és kultúránként is változnak, ám az közös bennük, hogy a gyermekistátuszból a felnőtt státuszba jutnak el a végére a serdülők. Az ún. posztadeleszcens(vagyis serdülőkor utáni, fiatal felnőtt életszakasz) demográfiaihelyzetének tanulmányozása különösen az utóbbi évtizedben lett népszerűkutatási téma.Az internalizált társadalmi normákkal együtt a felnőtté válás idején egyfajtasajátos időrendet (életesemények egymásutániságát) is szocializáltakaz emberek, melyeket átörökítették gyermekeiknek is (Berger-Luckmann,1966). A posztszocialista átmenet azonban ezt az „időrendi kényszert” felborította,s bár a mindennapok világáról való tudás lényeges eleme az időrendiség,a mindennapok világa (empirikus tapasztalat) akár szembe ishaladhatott ezzel a tudással. Magyarországon a felnőtt közösség kénytelenvolt szembesülni azzal, hogy a fiatalok életútja nem a korábbi szabályozottrendben halad, az átmenet egy tervezhető társadalmi környezetből történikegy bizonytalanba. Ez elbizonytalanította az egész családot, de ez a tapasztalategyelőre még nem tudta felülírni a hagyományos életutakra szocializálótársadalomi aktorok értékrendjét, csupán a fiatalok karrierterveitmódosította.A második demográfiai átmenet sajátosságainak megértéséhez rövidenszólni kell az első demográfiai átmenetről. Az első demográfiai átmenet aza folyamat volt, amely során a magas termékenységű (fertilitású) és halandóságú(mortalitású) társadalom többlépcsős változás eredményekéntalacsony termékenységű és alacsony halandóságú társadalommá alakul áttöbb nemzedékkel ezelőtt. Ma, a XXI. században egy új demográfiai átmenetkorszakát élik a fejlett társadalmak. Míg az alacsony termékenységi arányszámokáltal jellemzett első demográfiai átmenetben a házasság, a családés a gyerekek voltak a középpontban, addig a második átmenet idején felértékelődikaz individuum, az egyének joga és szükséglete, valamint azönmegvalósítás fontossága. Ennek számos jele van a fiatalok demográfiaimagatartásában is: a házasságban élők száma egyre kevesebb, a döntésekegyéni szintre szálltak le, megjelent az ún. akaratlagos gyermektelenség,alacsony a családban élők száma, sok a házasságon kívüli születés, nagyarányúmigráció tanúi vagyunk és kitolódik a tanulmányok befejezési ideje.11